Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
8 sitorokat akarna valaki ez időben keresni, úgy csak Castelnau Pétert és a többi pápai követet tarthatná azoknak , mivel ezek tanítói tisztük mellett egyszersmind a püspököket s világihatóságokat az eretnekek üldözésére kötelezni, a vonakodókat egyházi átok alá vetni, szóval, mindenről, a mit az eretnekség kiirtására jónak láttak, rendelkezni, teljhatalommal valának fölruházva 1). S valóban Languedoc történetének Írói azt állítják, miszerint az inquisitio ezen dél-franciaországi pápai missio- és követségtől veszi eredetét 2). Azonban ha e követek abban egy tulajdonsággal bírnak a sajátlagos inquisitioval, miszerint őket különösen az eretnekség nyomozásával megbízott birákkint kell tekintenünk : helyzetük annyiban megint különbözik az inquisitiotól, a mennyiben amaz csak mint rendkívüli ideiglenes intézkedés, ez pedig mint rendes és állandó eretnek-itélőszék tekintendő. Illyenné azonban a délfranciaországi követség még akkor sem változott, midőn az albigaiak makacssága s az ebből keletkezett háború annak további fenállását igényié, vagy legalább arra alkalmat nyujta. Sőt az említett had az inquisiiiot úgy szólván még csirájában elfojtotta, minthogy helyébe a vallásháborút ál- litá s a követeket inquisitorok helyett keresztes-hadfónö- kökké tévé, mi olly kévéssé nevezhető inquisitionak, mint a harmincéves háború. Valamint pedig valamelly polgári háború végeztével rendesen azoknak üldöztetése szokott beállani, kik fegyverrel történt legyőzetésök után sem mondanak le lázongó terveikről : úgy — befejeztetvén az albigaiakkali háború — szükségesnek látszék egy olly törvényszék fölállítása, melly üldözés alá vegye azokat, kik még a háború eldöntő véres határozata után sem hagytak föl egyházellenes törekvéseikkel. S valóban most veszi kezdetét a sajátlagos inquisitio, és pedig a toulousei nagy zsinatban, melly 1229-ben Narbonne, Bordeaux és Auch egyház-kerületek részéről !) Hurter, II. köt. 276—77. 1. Histoire générale de Languedoc , III. köt. lói. 1. /
