Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
140 mészet egyik nagy festésze *). Mit mondjunk tehát az Isten szeretetéről ? Ezen szeretetről, melly a lehetőség fő- fokát s véghatárát éré el? Oh! ha szeretet az Isten — mint sz. János mondja — akkor értem mit Izaiás mond, „hogy ő valóban elrejtett Isten“ 2). De azt mondják : e titok lehetetlen ; legyen, s ez is oka hogy hiszem, mert kizárólag a szeretet tulajdona megkísérteni a lehetetleneket. A szeretet csak ezek felé tör, ezekben leli gyönyörét, és Krisztus követésének szerzője szerint: „többre törekszik mint a mi tőle kitelik , a tehetetlenség ellen nem panaszkodik, mert azt hiszi, hogy neki minden lehetséges , minden szabad, határokat nem ismer, hanem minden határon túl terjed“ 3). Ha tehát e titok kitünőleg a szeretet titka, a mindenhatóság titkának kell lennie, s minden egyéb titkok fölött fölülmúlnia gyenge elménk határait. En föl nem foghatom— mondják a hitetlenek — miként történhetik ez ; s ebben áll egész ellenvetések ! Ők ezáltal igenis bebizonyítják: hogy az emberi értelem meg nem egyez Isten bölcseségével ; s ezt nem is tagadom, megengedem : de eddig még nem tudtam, hogy csak azt kell hinnünk, mit szemeinket kinyitva fölfedünk, vagy mit emberi elménk fölfoghat ! Ti a természet törvényeit állítjátok ellenébe, de kérdem tőletek : (minthogy az okoskodás ugyanazon utján kell követnem titeket) ismeritek-e azokat? s nem lenne-e esz- telenség tőletek azt állítani: hogy ezek csak addig terLafontaine-----Ugyanezen magasztos igazság rejlik „Psyche“ cimű meséjében , mellynek jelentősége mélyebb hogysem vélnők. „Vere tu es Deus absconditus“. Izaias, 45. r. 15. v. Krisztus követésének szerzője igen is át vala hatva a szeretet ezen titkos bensőségétől, midőn ezeket monda 4. könyv. 13. r. : „Kiadja meg azt nekem uram! hogy téged egyedül találjalak, és egész szivemet neked megnyitván , téged lelkem óhajtása szerint élvezzelek? .... Te egyedül szólj hozzám, mikép kedvelő szokott kedveltjéhez szólani, és a jő barát, jó barátjával vendégeskedni.“ — E műnek egész 4-ik könyve a valóságos jelenlétet (az oltári- szentségben) tükrözi vissza. 3) Kemp. Tam. 3. k. 5. r.
