Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A szentgyónás és oltáriszentség

137

által : „És mi ugyan méltán ; mert cselekedeteinkkel érdemlett büntetésünket szenvedjük: Nos quidem iuste, nam digna factis recipimus“1),— valóságos gyónást tesz, melly bűneinek bocsánatát eszközli, s a paradicsom örömeit biztosítja számára. Es igy mindenütt hol csak Jézus e bűnbocsátó hatalmával él, a bünbocsánat kegyelmét a bünvallással egybekapcsoltnak látjuk. Hogy lehetne tehát ez máskép az apostolokkal és utódjaikkal, kik nem olvashatván a szívbe, szükséges volt, hogy az előttük megnyittassék !

Végbizonyitása ezen hitigazságnak az : hogy az apostolok levelei- és cselekedeteiben mindjárt gyakorlatba hozva találjuk a gj ónást. így sz. Jakab levelében : „Váltjátok meg egymásnak bűneiteket“ 2 3). Sz. János első levelében : „Ha vétkeinket megvalljuk, hiv és igazságos az Isten, hogy megbocsássa nekünk a mi vétkeinket, s megtisztítson minket minden hamisságtól“ 4). Végre sz. Lukács az apostolok cselekedeteiben : „A hívők közöl sokan megjelenőnek megvallván és előbeszélvén hibás cselekedetiket“ 4). Ezekhez csatlakoznak az egyházatyák, kik világos szavakkal hirdetik a gyónás kötelességét, mint melly az apostolok és Krisztus Jézustól ered 5).

És igy látjuk: hogy Jézus előtt előfutója, maga Jézus által is egész élete folytán, közvetlen utána az apostolok^ azóta az egyházatyák egyetemes tanúsága szerint az egyház által is szakadatlanul gyakorlatban tartatott a gyónás,

1) Sz. Lukács, 23, 41.

2) Sz. Jakab , 5, 16.

3) Sz. János , I. lev. 1, 9.

4) Apóst, cselek. 19, 18.

5) Szükségtelennek látjuk őket idézni, itt csak kijeleljük a helyeket: Tertullián, de Poenitentia ; Froben kiad. 484. 1. — Origenes, Hóm. II. in Psalm. 37.1. köt. Froben kiad. 529.1. — Sz. Cyprián, Sermo de lapsis, ugyanattól kiadva, 226. 1.— Lactantius, Lit). IV. Iiistit. div. — Sz. Vazul, Regula. 228. 1. II. köt. párizsi kiad. 728. 1. — Aranyszáju sz. János , libro 20. in Genesim. — Nyssai sz. Gergely. — Sz. Ambrus. — Sz. Ágoston, Nagy sz. Gergely sat.