Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
119 méltó kifejezésekben tette1). Miután megmutatta, hogy távol azok megtámadásától, kik tökélyetlenségünket fölfödik , még inkább köszönettel tartozunk nekik, mert az önismeretlenség hibájától szabadítanak meg bennünket s az igazságot számunkra visszaállítják, igy folytatja : „íme ezek azon érzelmek, mellyek méltányos és igazságszerető sziv- ből fakadnának. Mit mondjunk tehát a mienkről, egészen ellenkezőnek találván azt? . . line egy nj ismertető jel, melly engem borzaszt. A kath. egély nem kötelez vétkeinket különbség nélkül az egész világnak fölfödni, megengedi az rejtekezetten maradnunk minden egyéb ember elől; csak egyre nézve tesz kivételt és parancsolja, hogy ennek szivünk mélyét kitárjuk, s magunkat, minők vagyunk, ollyaknak mutassuk. A világon ez egyetlen embert rendeli mentőnkül a tévelyből, s ezt megszeghetlen titoktartásra köti le, mellynél fogva e tudomás ollyan nála, mintha nem is volna. Képzelhetünk-e ennél kegyesbet és édesbet? s az ember romlottsága mégis keménységet talál benne, mi a főokök egyike, melly Europa nagy részét az egyház ellen föllázította. — Milly igaztalan, milly oktalan az emberi szív; roszalja, hogy egy ember irányában köteles azt tenni, mit minden ember irányában tennie némileg jogszerű volna! mert jogszerü-e hogy őket megcsaljuk?“ Illyen a vallomás magában tekintve. Tekintsük azt most a bánathozi viszonyában. Az egész világ megegyez abban, hogy az erkölcsösség a lélekre, mikint az egészség a testre nézve, a vétkekbőli kibontakozásban, azoknak kutatása-, megismerése s bánása-, eredményeik javítása- s ismételésök megelőzésében áll. 0 Közösen bírta ő ezt Montaigne-nyel ; de ez kissé túlzó volt a kérdéses nyilvángyónás kötelmének gyakorlásában , mit ép úgy, sőt sokkal inkább állíthatunk Rousseau J. J-ról. Gyónásaikat, csak jól figyeljünk , nem nyilvánosságuk , hanem cinikus voltuk teszi mindig botrányosakká ; mert azokat nem bánat, alázat és szeretet sugalá, melly sz. Ágostonét megtisztítja s illattal tölti el ; szóval mert gyónásaik nem valódiak.
