Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
117 gondolat kifejezésére adatott az embernek ; annak evvel tö- kélyes egyezésben kellene lennie, az igazságnak mindig szabad utat engednie s nem az igaztalanság foglyává tennie. Más részről mi a társalomnak, mellvnek tagjai vagyunk s felelősek irányában az igazságról, törvényhatósága alá vagyunk vetve. A társalom nekünk hitellel, mi neki igazsággal tartozunk. Mi annak becsülése- s bizalmából élünk azon föltétellel, hogy nem csaljuk meg az érdem létezése felől, mellyet bennünk jutalmazni gondol. Mihelyt tehát ez érdem nem való, miilyennek látszik, igazság s társalom iránti tartozásunk azt nyiltan beval- lanni s visszaállítani a szent öszhangzást, mellynek a gondolat és beszéd, minden lélek, s a szellemek nagy társalma közt mindig kellene léteznie 1). Innen a kellemetlen hatás, mellyet tapasztalunk, midőn dicsértetni halljuk magunkat olly erényért, inelly nem sajátunk vagy mellyet már nem bírunk, habár puszta hallgatásunkkal kedvezünk is e tévedésnek 2). Innen a méltó borzalom is, mellyel a képmutatás eltölt bennünket. És mégis némi értelemben minden embert, ki nem vallja meg bűnét, képmutatónak vagy legalább, mennyiben az igazságtól vonakodik, vétkesnek mondhatni. Ha lehetséges volna, egész életünknek, maguknak gondolatainknak is átlátszóknak s nekünk jegechez hasonlóknak *) „A hazugság valóban átkozott bűn, mondá Montaigne, s egy régi iró hűn festi gyalázatosságát, midőn azt mondja : ez (t. i. a hazugság) bizonysága annak, mint vetjük meg Istent s féljük az embereket. Mi csak beszéd által vagyunk emberek, ez fűz egymáshoz ; ki ezt elcsavarja, a köztársaimat csalja meg. Ez az egyetlen szer , melly által gondolatinkat és akaratunkat közöljük, ez tolmácsa lelkűnknek : e hián a kötelék szétszakad , s többé nem ismerjük ki egymást....“ (Essais , IX. és XVIII. fejezet.) 2) Kedvesek nekem Bossuet szavai Bellefonds tábornokhoz : „Egyszer mindenkorra , ne beszélj ártatlanságomról , s ne bánj illy módon a bűnösök legméltatlanabbikával : én őszinteségből beszélek igy veled csupán abbeli félelmemből, nehogy még tettetést is kapcsoljak egyéb gonoszságimhoz.“ (Lettre XXI. au marchai de Bellefonds, édition du Panthéon, II. k. 18. 1.)
