Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
105 Vessünk azonban ezen vizsgálatok után még most egy pillanatot Llorente inquisitioi történelmére. E szerint VII. Gergely III. Henrikkel kapott össze (I. 23), az álizidori végzemények már a 8-ik században szerkezteitek. Nicea és Edessa helyett először Antiochiát foglalták el a keresztesek, a protestánsok egy pápai határzat ellen tett óvásuktól vevék e nevüket. Llorente a szerzetes Castelnau Pétert önhatalmilag citeauxi apáttá teszi, ezért azonban — valószinüleg kiegyenlitésül — négy évvel előbbre teszi meggyilkoltatását (I. 196) sat. Sőt honi történelmében is hasonló szembeötlő botlásokat követ el Llorente. így, ismételve (I. 149.150.) szól az arcosi gróf-és cadixi határ- grófról , mint két különböző egyénről, holott ugyanazon egy hires vitéz, Ponce de Leon (kinek Spanyolhon nagy részben köszöné Granadának meghódítását) birá mind az arcosi, mind a cadixi gróf cimét. E tévely nem kisebb, mintha egy francia történész Ney tábornagyot s az elchingi herceget két különböző személynek mondaná. Nem különben nagy gondatlanságra mutat az, ha egy spanyol történész Írja (1.421), mikép I.Fülöp V.Károl atyja, még 1516 — 17-ben is élt, holott már 10 évvel előbb elhunyt, s halála igen nagy zavarokat okoza. Vessük már most mind össze, mit eddig Llorentenek életéről, jelleméről s Írói képességéről hallánk, úgy állításunk , miszerint ő hűtlen s bizodalmunkat minden tekintetben ki nem érdemlő iró, — még szelídnek látszandik. Az ő inquisitioi történelmének mesterkélt jelleme azonban minket itt nem illet, s csak az ő párizsi barátjainak e tárgyra vonatkozó Ítélete foglaljon itt helyet ,,Hogy e mü olly nagy keletnek örvendett — mondják ezek — , korán- sem az irálynak tulajdonítható, melly minden színezet és csin nélküli, — nem a tárgy ügyes és észszerű elrendezésének , sem az előadási határozottságnak, vagy az észrevételek- és megjegyzésekben rejlő mélység- és élességnek; sőt még csak Írói képesség sem mutatkozik e műben“ *). 0 Hasonlóan ítélt egy bíráló a tübingi istenészeti évnegyedes iratban, 1820. évf. 2. fűz. 265. 1.
