Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele

103

eus“ cimet is fölvette hatalmának nagyobbitására. Alig hihető , miszerint Llorente olly tudatlan lett volna, hogy ezen állítását maga magának is elhihetendé. Egész természetes egyszerűséggel fűzi tovább véleményeinek fonalát, ha a pápák— úgymond— valóban helytartói volnának Krisztusnak, akkor az isteni gondviselés, semmi esetre sem engedte volna, hogy az első pápák trónutódjainak sorozata nem a legpontosabban jegyeztessék föl, s akkor bizonyosan kellene tudnunk, valljon Cletus és Anacletus ugyanazon egy személy-e vagy sem. Miután pedig ezt nem tudjuk bizonyosan, a pápák sem lehetnek Krisztusnak földi helyettesei“ *). Nagy Gergely— szerinte— a ,,legel ve- temedettebb hízelgő“, s nevetséges a düh, mellyel neki esik VII. Gergelynek, kit legnagyobb szörnynek nevez millyet a nagyravágyás csak teremthetett, ki oka volt ezer háborúnak s gyilkolásnak, kit olly férfiként állit elénk, ki több kárhozatnak szerzője, mint bár ki más az egész történelemben, ki Matilddal ágyasságban élt, elődjét meg- mérgezé, s több efféle 2). Llorente szerint Roma „a csel- szövények központja“, s a történelem — szerinte — soha sem bocsátandja meg Europa uralkodóinak, hogy az egyház-állományt visszaállították.

Úgy hiszem ennyi elég, hogy Ítéletet hozhassunk Llorente egyházi érzelmei és jelleme felől. Azonban ha mellőzve ezt, mint pusztán világi történészt tekintjük is őt, nem nagy pontosságot s történelmi hűséget lelünk föl benne. Már a fönemlftett iratocska „az egyházi alkotmányról“ is terjedelmes adatokkal szolgál ennek igazolására. Llorente egyátalában a Krisztus utáni 200-ilc évet akarja szabályévül fölállítani az egyház állapota újjá alakítására, úgy hogy mind az, mi később hozatott be, eldobandó; azonban eléggé meggondolatlan egyszersmind a közönséges egyházi zsinatok határozatairól beszélni, mint mellyeknek az űj egyházban is kötelező erővel kellendne birniok, hoV) Portraits politiques des Papes, I. köt. ti. és 12. 1. Portraits, sat. I. köt. 514—350. 1.