Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
93 Átalában dicsérik a spanyolokat igazságszeretetökért, s csak nem rég tiszteié meg őket Arndt Móric összehasonlító népektörténetében e fényes címmel ; mindazáltal most az egyszer érdemetlenekké tevék magukat rá e kortesek. Mert a spanyol irodalom legfényesebb korszaka a 15-ik század végétől a 17-ik század végéig terjed, tehát ép azon idő, mellyben az inquisitio hatalma tetőponton állott. „Mindazon irók kik Spanyolhont híressé tevék — mond De Maistre gróf— akkor éltek, s müveik az inquisitio engedelmével bocsátattak sajtó alá“ ’). Mellőzve a többieket, a spanyol költészet remekírói : Cervantes, Lopez de Yega és Calderon épen ezen korszakban éltek; ugyanezen időben Írtak a nagy spanyol történészek : Fernando , Pulgar, Zurita és Mariana. Llorente II. kötetében 118 tudóst említ ugyan, kik az inquisitio által ül- döztettek volna; azonban elbeszélésének kiegészítéséhez lényegesen tartozik azon észrevétel, miszerint közőlük egynek sem lön legkisebb sérelme is. 19) Nem hallgathatjuk el itt Spanyolhon legműveltebb és legnagyobb férfiainak az inquisitio fölötti Ítéletét. Llorente is közöl illynemü cikket s főleg azt jegyzi meg benne, hogy Pulgar a nagy történész a korabeli inquisitio ellen kikelt volna * 2). Hogy az eretnekek halállali büntetését roszalta, igaz, de hogy ő átalában az inquisitio ellen kikelt volna, valótlan. Marianara Llorente nagy bölcsen csak akkor hivatkozik, midőn ez mások Ítéleteit hozza föl, annak saját Ítéletét ellenben elhallgatja, mi annál nagyobb fontosságú, minthogy Mariana maga is üldöztetett egykor az inquisitio által 3). De Mariana ezeket mondja az inquisitioról: hogy, „reipublicae universae commodo“ volt és „praesens remedium adversus impendentia mala, quibus aliae provinciae exagitantur, coelo datum; nam humano consilio adversus tanta pericula satis caveri non potuit“4). *) De Maistre , Lettres etc. 72. 1. Llorente , id. h. I. köt. 256. 1. 3) Llorente , id. h. II. köt. 457. 1. 4) Mariana, XXIV. köt. 17. 1.
