Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Előszó
IX pélyt majd vigan édes anyánk kebelén, vagy — ha szívünk a kor konokságán megtört volna, s a győzelmet túl nem élnök — főn — olt az égben ülni meg — oh milly édes előérzet ez keblünknek !... Mondjuk-e? ama szózat minket is harci síkra hitt.— De mennyire elrémült keblünk, midőn megpillantottuk az óriási sötét szörnyeket, mellyekkel meg- vínunk keilende ! S ekkor egy lelkesítő szózat hatotta meg füleinket — s ez : tegyen mindenki, mit tehet : az erős fogjon pallost — kétélüt és nehezet, melly ha sújt, örökre némuljon el ellene ; a gyönge fogjon könnyű kardot, s vágjon vele ellenségén sebeket, hogy kórágyba dűljön az; a ki ezt sem teheti: szedjen homokszemeket, s szórja ellenfele szemébe!—Es e szózat minket fölbátoritott. ... Kegyes olvasó ! Midőn a rendes iskolai szoros kötelmek teljesítésére kivántató idő mellett megtakaríthatott perceinkben lett fáradozásink gyümölcsét— ez évi úgynevezett „Munkálatainkat“ részint irántadi mély tiszteletünk — részint kisded társulatunk irányába tanúsított párlfogásodérti őszinte hálánk zálogául neked átnyújtjuk: csak egyre kérünk különösen — s ez egy : ha majd jelen igénytelen könyvecskénknek néhány sorát csak egy kegyes megtekintésre is méltatod, ne feledd, miszerint csak gyönge, gyakorlatlan s még nem edzett erők szüleménye az. S ezt — kérünk — tedd mind forditmányi cikkeinknél — mellyekböl számra négyet —, mind pedig és főleg eredeti dolgozatainknál — mellyekböl hármat — , verseinkkel is — mellyekböl négy darabocskát nyújtunk át mély tisztelettel. Nem mondjuk, hogy elnézd mintha nem
