Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
Biró Márton veszprémi püspök életének rövid vázlata
299 Mihál hava 15-kén az általa emelt kösirba. — Ott nyugosznak áldott porai, ott nyugszik ö, kinek élete folytonos dicsőítése a mindenhatónak, ki családja homályos nevét a dicsőség fénypontjára emelte, ki mások üdvéért fáradott, ki kijeleié az utat, mellyen haladhatunk s elveté a keblekbe a magvakat, mellyek- nek gyümölcséből örökítetett Biró Márton emléke. ** * Midőn a veszprémi székesegyház szentélyébe vezető lépcsözet oldalain egy más lépcsösorozaton a boldogságos szűz anya kápolnájába lemenve körül- tekinték, jobbra egy vasrostélyzott ajtón akadt meg szemem, mellyen át a Biró Márton tetemeit rejtő kő- koporsó látható; — lelkem elmerülve szemléletében a közel tárgyakat vevém vizsgálat alá : fölöttem buzgó imahangok, Istendicsőitö zsoltárok zengzetei szállongtak a mindenható zsámolyához, mig alant a kápolnában a nagy püspöknek sírjához vezető ajtónál térdelő embereket és nőket láték ájtatos imák és szivfohászok közt tisztelni ezen már kilenc évtized előtt elhunyt nagy férfiúnak emlékezetét. S lelkemet azon meggyőződés szállta meg, hogy Bíró Márton nem halt meg, ö él müveiben, mellyek halhatatlanná tevék. Biró Márton buzgóságát zengi a nép énekeiben, ember- szeretetét fönnen hirdetik a hálakönyek, mellyeket a dicsöült koporsójánál, mint szent emlékezetű férfiú fölött hullatnak a szegények. Ö a választottak boldog honában élvezi jutalmát , mi pedig áldjuk dicsőült emlékét !
