Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
73 s fűzze szent egyletbe a lelkipásztor, a Ilit, ártatlanság és Jézus iránti szeretet megőrzésére, hogy ha- sonszerü ügyekezetek érzelme közszellemet ébresz- szen bennük s együtt működjenek a közös célra. E gyermekegyletek folytattassanak a serdülő ifjú években is, midőn a hatáskör jóval növekedik. A közös örömök és szenvedések, az évekkel szaporodó veszélyek és kisértetek, az ifjúkor közös óhajtásai és érdekei az ismeretek és akaraterő növekedésével a sziveket csak erősebben és bensöleg fuzendik össze. Azonban mindig az egyház és annak helyettese a pap leszen az, kiben összes egységökközpontjáttaláland- ják. Egyházi ájtatosságok, egyleti ünnepélyek, az egylet szükségeihez alkalmazott egyházi beszédek fogják megőrizni és föleleveniteni a benső életet. Mivel azonban az ifjú élete nem csupán a templomban foly le, hanem a világban is ; nagy méltánylatot érdemelne azon föladat, miszerint alkalmas mulatságok fedeztetnének föl, mellyekkel az ifjúság ártatlan örömök közt és hasznosan töltené el az ünnepi szünidőt. Tudjuk, milly kártékonyán hatnak az ifjak- és szüzekre a mostani ifjúság vigalmai, nyilvános táncai stb., és szinte nem kevésbé kártékony a szögletbeni télien üldö- gélés, vagy játék és Írás. A henyélés minden rosz- nak szülője. Az ifjúság magával hozza a tevékenység szükségét; a képzelőtehetség foglalkozást, az ész és szív tápot keres ; e nélkül az ifjú s a szűz tétlen állapotba hanyatlik, szellemi- és testi röstségbe, gyakran a legmélyebb bünörvénybe sülyed és alkalmatlan minden magasabb és nemesebbre. Vannak ideál—lelkek , kiknek kezdetök, végok és mindenök Krisztus,
