Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
70 magyarázhatni s bebizonyítani, s az illy dicséretes fáradalmat lehetlen, hogy siker ne koszoruzná. Azután a sajtó mindenkinek szabad. Tudjuk mitly hatalmú, miért nem fordittatik tehát jobban a szent igazságok és erkölcsiség javára? Több történik ugyan most, mint hajdan hitünk szent ügyében, de mi ez összehasonlítva a hazugságokat szétszóró sajtó eröködéseivel ? És az, mi az igazságért történik, csak mindig magukat föláldozó egyesek müve s érdeme ; — sehol sem találunk közlelkesedés-, összetartó fölemelkedés- és működésre. Jövönkre nézve legfontosabb az ifjúság oktatása : az ifjúságban rejlik jövendő reményünk. Nehéz föladat azonban a korszellem sugalmainak dacára a hit alapját az ifjúság szivében megvetni, hogy ez legyen tisztelete tárgya, ez öröme, vezetője s oltalma- zója. Többet igényel korunk ; a hittanitásnak alapos, világos- és teljesnek kell lenni, hogy az egész ka- tholikus tant szoros összefüggése- s bámulandó egységében megtanulják. Minek elérésére alig van célszerűbb munka Gaume „catéchisme de persévérance“ cimü könyvénél, mellyben az elemi hittanitó gazdag anyagot találand ; és ha itt ott valami kevésbé töké- lyes volna is, annyi bizonyos, hagy az ifjúságot hason módon kell oktatni, hogy kimerítő s alapos ismeretre tehessen szert. 17. §. A papság hatása a vezénylet- és kormányzatban. A világ ijesztöleg jajveszékel, ha a papság befolyása szóba hozatik, s fönhangon kiáltja, hogy ismét
