Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

68

összetartó, azaz katholikus működés fogja egyedül korunk ördögi müveit és cselszövényeit felfödözni s lerontani. Itt az idő, hogy a papság közt uralkodó elszigeteltség megszüntessék, és hogy a papok fölváltva magukat a közönséges csatára fölvértezzék s elkészítsék. A lomha béke s lelkiszegény világokosság korszaka, midőn a szónokok főszabálya vala a hit és társasélet árnyoldalait meg sem érinteni, nehogy ezáltal valakit megbántsanak vagy háborodást idézzenek elő, ez idő, Istennek legyen hála, elmúlt, és a szellemi harc korszaka elérkezett. Senki vissza ne rettenjen tehát e rég elavult ijesztés elöl: „politikai beszédek a szószékre nem illenek.“ Jól tudjuk, mit értenek mind ezalatt, azt t. i. mi az egyház alattomos és nyilt elleneinek nem tetszik és utjokban van. Ha az ellenszegülés, az engedetlenség, ha isteni s emberi tekintély kigúnyolása, ha a communismus és socialis- mus elvei, ha végül korunk egész romlottsága a sz. beszédek tárgyául nem szolgálhat és a szónoktól meg sem érintethetik, minek akkor a sz. beszéd? Minden utón s útfélen hitetlenség s romlottság iftagva hintetik el, és a katholikus erkölcsbiró a szószéken erről hallgasson? Száz s száz rongylapban a legszentebb dolog inegfertöztetik, az ezer meg ezer ember által mohón kapott méreg ezek által terjesztetik és a katholikus szónok mindezekről halgasson? Talán azt hiszik, hogy az illy szigorutlan erkölcstan fog e nemzedéken? Vagy hogy még eljárand a szent beszédekre? A szószékben föl kell a kor gonoszságát egész mezítelenségében tárni s megsemmiteni; innét kell figyelmeztetni a veszélyekre, óvni a méregtől, melly rósz lapok és irományok által terjesztetik ; a szószék-