Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
60 veszteség ; azért több szakértő férfiak hatalmas szót emeltek e tekintetben, de szavok, mint a pusztában kiáltó szava elhangzott, s eddig semmi sem történt, hanem csak a régi kerékvágásban járunk ; s ha itt ott egy lelkes férfiú jobb utat választott, gyanakodás üldözésétől menten nem maradhata. Kívánatos volna, hogy m. püspöki karunk tekintélyesen lépne föl, s a theologiai tanulmányok átalakítását, mellytöl az egyház virágzása függ, minden egyéni s csekély tekinteteket félretéve, magára vállalná. Az idő sebesen halad, s könnyen megtörténhetik, hogy később nem lehet majd javítani, hanem alaptól kezdve kell építeni, ha még is majd építeni lehet. A hittanulók papságrai képzése a növeldékben végződik. Haahittani kar föladatát teljesítette, akkor nem marad egyéb hátra, mint a papnövendékböl jó papot s lelkipásztort képezni; következőleg a növeldék föladata kettő leend : először, a fiatal növendékpapot józan és igazi askesissel megismertetni, ollyannal t. i. melly a kereszténység eszméjéből fakad, s a megváltót szegénység-, alázatosság-, szüzesség- s önmegtagadásban követi, s utánozza; nem pedig valami rationalis- s fölületessel; s csak igy lesz a theologusból jó pap. De a papnak lelki- pásztornak is kell lennie s igy a növelőének második föladata fiatal papjaiban pásztori buzgóságot ébreszteni, s őket magasztos föladatuk megoldására lelkesíteni. Fájdalommal lehet érezni, hogy sok helyen a lelkipásztorkodás olly hidegen, minden szeretet s lelkesedés nélkül gyakoroltatik , csak épen azért, mert meg 'kell lenni. Ez az oka, hogy az emberek szivéből a keresztény élet kihalt, sezen lelketlen gé- piség dönti az embereket a könnyelműség örvényébe,
