Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
58 eszmékre következtetéseket vonni a tudományos történelem föladata. Minthogy az egész emberiség, mint egyesek belső élete, nem más, mint az első és második Ádám élete, ennek eszméje pedig a bűn és váltság : tehát a történelem sem lehet más, mint a régi és új Ádám. azaz a vétek és váltság kifejlődésének előadása ; és minthogy az első Ádám a bűnt elkövetve, léteiét megrontotta s további fönmaradását a Krisztus általi megváltásnak köszönheti : azért minden történelemnek alapos-és kereszténynek kell lennie. És igy végét és egységét Krisztusban találja föl minden ; a történelem, mint az emberiség, melly magában mint nagy műszer, nagy egészben tűnik föl. Végre nem maradhat érintetlenül egy tanulmányi tárgy, mellyet a kor mostohasága az emberi ismeretek teréről száműzött, s ez a keresztény művészet. E művészet, melly a középkorban épített egyházaink igéző képei- s szobraiban szemlélhető, s most ismét föléledni kezd, nem más, mint a belső keresztény élet nyilvánulása, az egyház nagy eszméjének kinyilatkoztatása, s fönséges igazságainak értelmezése; következőleg a keresztény művészet a mély és szent igazságok hirdetője, mellyeknek szüleményei a kereszténység nagy eszméjéből eredő hatalmas egyházi beszédek. A ki tudja, hogy a lélek mennyit küzd a testtel, s ennek inilly befolyása vagyon a lélekre, bizonyára fölfogja a keresztény művészet nagy befolyását a műveltség, erkölcsiség, sőt az egész emberiség újítására ; s azért nem csodálhatni, ha a keresztény művészet tudományos előadása végeit egy külön tanszéket kívánunk,
