Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
35 vágyuknak élnek a szegények gúnyolására, a nélkül, hogy a keresztény szeretet történeti korára emlékeznének ! A szegényekben pedig, kik szuronyok és rendőrök által meggyőződésre nem vezettettek ős nem fékeztettek, újólag föltámad az elfojtott düh. Minél koldusabbak külsőleg: annál gazdagabbak bensö- leg a javak utáni vágyakban; és mivel lelki méltóságuk öntudatát elsülyesztették, vakon hódolnak szenvedélyeiknek; s mivel az Isten- s megváltóbani hitet elveszték : a kétségbeesés hatalmaskodik fölöttük, melly őket a legvégsőbbekre készteti. A szennyes és ingerlő lapok, az izgatok is, kik a tilosban szeretnek vadászni, megteszik azután a magukét; korunk nyomasztó állapota és az elégedetlenség sokféle okai nagy segítségükre szolgálnak, s erejüket annyira növesztik, hogy csak alkalom szükséges, és a harc sokkal borzasztóbban tör ki, mint azelőtt. Ez szomorú kilátásunk a jövőre, inellynek forrása korunk lelki szegénységében rejlik; lelki szegények a gazdagok, lelki szegények a szegények, ldiljavakban pedig talán majd mindnyájan szegények. Mi tehát a papság föladata? Nem más, mint hogy üdvözítőnk szegénységgel és a világ pompáinak megvetésével párosult életét önmagában kifejtse, hogy ez által a szegénység valódi eszméjét fölfogjuk, és tulajdon igaz becse szerint tiszteletben tartsuk. Mi ismerjük az Istenember szegénységét, kinek nem volt hová fejét lehajtani. De mi végre ezen szegénység? ezen mindenröli lemondás? 0 szegény lön, hogy mi mindnyájan gazdagok lehessünk. Az emberiség az ö legmélyebb bukása a bűn által egészen a természet vak hatalma alá sülyedt el3 *
