Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

30

kélyesen és föltétlenül alávesse magát az Istennek; a mi azután kizárja a természeti ösztönnek tett hódolatot , és magát külsőleg a szüzességben nyilvánítja, mellyben a természet a léleknek, a lélek pedig Istennek vettetik alá. így a szüzesség a lelki törzsatyának életében mint lényeges vonás tűnik föl, ennek képviselői tehát az egyházban szűzi tisztaság nélkül nem is képzelhetők. A szüzességnek ezen vallási előnye a nemzetek köz érzelmein alapszik; ismerték ezt a pogányok is minthogy mindnyájan megkívánták papjaikban a kisebb vagy nagyobb mértékbeni önmegtagadást; avagy pedig egy más külön rendben, például a vestaszüzek seregében tisztelték és becsben tartották. Azonban ezen vallási érzelem a népekben nem más, mint üdvözítőnk kinyilatkoztatása a szívekben, miként a népek vallási élete sem egyéb, mint üdvözítőnk nyilvánulása a népben, és az emberi nemnek az egyház képzésére irányzott életföladata.

Különösnek tetszhetik, midőn a papság föladatának tárgyalásában a papi nőtlenség eszméjének alaposságáról szólunk; de ha meggondoljuk, hogy a papság föladatát úgy ismerjük meg legjobban, ha a papság eszméjét, s az ezzel lényegesen összekapcsolt vonásokat jól megértjük : úgy megfog győződni mindenki azon mély igazságról, hogy korunkban milly nagy jelentékenysége van a papi szüzességnek, a mi bennünket a harmadik elmélkedésre vezet.

Korunk — melly az emberiséget sok tekintetben csak a természeti oldalról nézi, a mint t. i. az ö szellemi és anyagi nézeteit a puszta természeti gondolkodás utján (észtani felfogás szerint) nyeré, de melly- nek fensöbb szellemi eszméről alig van sejtelme —