Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
Biró Márton veszprémi püspök életének rövid vázlata
279 meghülemlett s az eretnekség és féktelenség fagyától megdermedt szivet föléleszte és a nyomor vaspálcája alatt annyi sanyargó iigyefogyottnak száritá föl könyeit. Biró Mártont e perc óta úgy képzelhetjük, mint egy Isten angyalát, mint a keresztény nép neintöjét, ki megragadva az igazság világitó fáklyáját, szerelme lángjától vezéreltetve körüljárt, hogy derítse az éjhomályt, eloszlassa a sötétséget, melly a hittévelygés és erkölcstelenség fellegével reánk nehezedett. Méltó lelki aggodalommal tekinté ö azt, hogy mióta a protestantismus kedvenc eszme lön és pártolásra talált honunkban, s lerontani akarván az egyház csalhatlan tekintélyét, ez isteni tekintély helyett az emberinek fönségisége állíttatott föl : e perctől fogva a társadalom kebelében, egy szörny kezd növekedni, melly a szív nyugalmát és boldogságát fölemészti. Miként a kereszténység első éveiben az apostolok, a megváltó parancsának engedelmeskedvén, megjárták a négy világrészt Isten országának terjesztése végett: ezen apostoli buzgalom lánghevétöl indíttatva küzdött Biró Márton is az egyházért, jól tudván, hogy csak ez képes a társadalmat gyökerében meggyógyítani, megdönteni a rend és békeellenes elveket, átalakítani az erkölcsileg megromlott világot, megalapítani a hitnek és hatalomnak tekintélyét, melly nélkül sem egyház, sem vallás, sem társadalom nem létezhetik. Már mint ifjú áldozár magára vonta Biró Márton mindenki figyelmét, és igy lön, hogy korán, az ős Batthányi-nemzetség ivadékának, BatthányiLajosnak, akkori udvari kancellárnak bizalmát megnyervén a bicskei község híveinek lelkipásztorává neveztetett
