Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
Biró Márton veszprémi püspök életének rövid vázlata
275 leszti el fényét, és rendkívüli tevékenység hatása örökíti szellemét. Érezte ö a pálya szentségét, mellyre a gondviselés által hivatva lön, s a fölkent feje fölött világitó égi csillagba helyezvén szive bizalmát, állhatatos lélekkel s törlietlen hűséggel evezte át éltének és korának hullámos tengerét, el lévén határozva, akár a változó szerencse napja derítse földi pályájára örömárasztó sugarait, akár az elemek dúló viharai tornyosuljanak össze fölötte és látszassanak romlására összeesküdni; ö rendületlenül állott, mint köszirt, s ernyedetlen buzgalommal küzdött a változhatlan mennyei igazság mellett; a tévelyek kérlelhetlen ellensége, nyájának hű s gondos pásztora, szent hitünknek erős oszlopa, az eretnekség által megcsorbitottt egyházi jogoknak szent buzgalmu védője s ősi érvényűkért lángoló nagy férfiú volt ö. Frankhon dicsőíti Fénélon- és Bossuetját, hát mi ne magasztaljuk magyar egyházunk dicsöült emlékű nagy férfiait? ne fűzzünk emlékfüzért, ne hirdessük-e Biró Márton nagy nevét, ki hazánkban úgy állott az eretnekség élet— pusztító tábora ellen, mint Fénélon és Bossuet a tizennyolcadik század gyászhozó álbölcsei ellen? Ö édes magyar egyházunk egén olly tündöklő csillag, mellynek sugarai dicsőség fénytiizéhen ragyogtak át a hon látkörén; kebléből az Isten s emberiség szere- tete tiszta lobogással tört ki, és alig van életbölcsö- jétöl koporsójáig egy pont, mellyröl valami szépet és dicsőt nem lehetne említeni. — Illy szent férfiúnak emlékét akarjuk fölujitani e sorokban. Jól tudjuk, hogy gyenge toliunk nem bírja megközelíteni a célt, mellyre (igyekezetünket szentelök ; de vajha találkoznék, ki, nem tűrve azt hogy az erény nagysága illy gyenge 18*
