Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

14

lye, hanem csak a folytonos kifejlődésnek a tökély magasabb fokáig úgy, hogy minden felsőbb fejlődés az előbbinek fokait magában foglalja ; a legtökéletesebb létszerességben pedig az előbbi kifejlődés minden foka föltalálható. Azért Jézus is mondja magáról , miszerint nem jőve a törvényt s a prófétákat fölbontani, hanem betölteni. Az egyház ezen új hatásmódja , mellynek lényege a megváltás áldásainak minden egyesre való kiterjesztésében áll, egyszersmind új alakot is kívánt. Az égy Krisztusnak föl kelle oszolnia soktagú testre (létszerességre), melly a tért tekintve az egész földgömbön elterjedhet, és minden egyest magába fölvehet; időre nézve pedig a világ végéig élni fog; s ez az utósó időnek egyháza , mint az apostol nevezi. Krisztus az, ki ebben szünetlenül él érdemeivel, s avval, kit kiérdemlett (a Szentlélekkel); nem ugyan istenemberi alakban, mint egykor, de mégis ö maga a képviselet alakjában. így tehát az ember- s Istenfiának az emberi nemben kellett képviselését föltalálnia. Mint emberfia az apostolságban találta azt föl, melly az egyház hy- erarchiájában lelte fönmaradásáta világvégéig; mert ezek azok, kiket önéletébe beszött, s ugyanazon küldéssel bíza meg, mellyet ö mint ’emberfia az Atyától kapott. Az Istenfia (Ao^/oe) a Szentlélektöl képviseltetett, kit az Atyától küldő nekik. És az Isten-s emberfia az Istenember, Krisztus , képviseltetik a két nevezett tényező szellemi erejű egyesítése által,melly egyesülés a tanító egyházat teszi. Minél fogva a tanító egyház olly bizonyosan istenemberi létszeresség, miily bizonyos, hogy Krisztus Istenember, kinek képviselője és tökéletes utánképe; s a folytatott s egyeseken az egy