Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A világ csalódásai

256

öt, mindeneket hatalma, lábai alá helyezői, csak a menyköveket, dúló förgeteget, a földrengetö erőt tartád fon. Méltó, hogy hozzád emelkedjék a szivek oltárán lángoló érzelemár, soha meg ne szűnjön magasztos hálát zengeni a nyelv annak, ki nélkül — oh ember! hatalom helyett rablánc csörgettetné veled rémes hangjait, kincseid helyett alamizsnás tarisznya maradna osztályrészül s koldusbot utitársul. Csak egy szózat, egyetlen parancsosztó ajk intő szavára kell meghajolnod, egy a te urad Istened, kinek akaratát a szeretet hangján megirt religió törvénykönyvének ivlapjain olvashatod. Atyád ö, kinek léteddel, életeddel tartozol; jótevőd, ki a porból fölemelt, hogy úrrá tegyen ; a halál mártalékja valál, kiragadott körmeiből ; egyedüli útmutatód, fényesen ragyogó vezércsillagod, mcllynek világát ha megveted s kijelölt útját elhagyod, rögös pályádon mindig termékenyebben növendenek a tövisek; iránytalan ösvényeden, mellyre hajlatlan makacsságodban büszkén léptél, eljutsz, hova indultál, igen oda a kétségbeesés országába, hol egy felöl mászhatlan magasságú sziklahegyek, más felöl sötét rémes erdő környezetében reményed pislogó mécse is eloszlik; ott nincs harang, melly a szabadulás íidvhirdetö hangját kongatná számodra.

És mégis — „hiszed, hogy az ember fia eljővén e világra találand hitet ?u— Az istenitett észnek emelt oltáron bálványoz a hírneves tizenkilencedik század fölvilágosodott embere, igen a gyarló emberi észnek, mellynek szikrája az isteni bölcseség örökvilágosságu szövétnekétöl nyerve kölcsönfényét csak addig világíthat, mig eredetének fáklyájából nyeri élesztő su-