Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be
238 badságában van e köteléket szétszakasztani, mit lia nem tesz, méltán és igazságosan lesz kárhoztatható, mivel nem használá az észt és szabad akaratot úgy, mint kelle. Nem szabad önnek tovább is olly hitvallásban maradni, mellyben az üdvösségnek annyi lényeges akadályait fedezi föl, mellyeket már el nem palástolhat, miután egész terjedelmökben megfontolásába ajánlani szerencsém volt. Oh ne zárja el szemeit illy élénk világosságtól, nyissa meg szivét az isteni malasztnak, melly készteti önt, hogy ősatyáink vallására visszatérjen. Kétel- kedhetik-e még, hogy önök hitvallásának kérdése előtt számtalan keresztény katholikus üdvcélját elérte? Nem bizonyos-e szinte, hogy még maiglan is megtalálhatná benne mindazon üdv-eszközöket, mely- lyeket megtalált annyi sok szent, kiknek szent élete— és dicsőségéről számtalan csodák által is tanúságot tön? Mit késedelmeskedik? mi tartóztathatja még vissza ? Nem elégli-e, hogy korának lefolyt éveit e szakadásban, eretnekségben tölté megfosztatva a szentségektől ; és távol az égbe vezető úttól szerte bolyongva inkább nagyitandja-c még mindig veszteségét s újabb veszélyeknek teendi ki magát? Fontolja meg, hogy itt örökkévalóság forog kérdésben, ha ezt önmagára nézve szándékosan boldogtalanitja, ki mentheti meg? Jobban kell tartani s félni az emberek Ítéletétől, a barátság bámulásaitól, az ellenfélnek néhány napi zúgolódásaitól, a megtérés eme következményeitől, mint a boldogtalan örökkévalóság minden következményétől? Fölhívom azon szavakkal , mellyeket intézett szent Pál az ephezusi egyház főnökeihez, mielőtt tölök távozott volna; fölhívom s
