Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be
226 háztóli elpártolását. E nap óta szünetlenül pártja megerősítése lön gondjainak fő tárgya, és arra forditá (igyekezetét, hogy majd hitcikkelyekben, majd a fegyelemben tett változtatások által lehetlenné tegye a kiengesztelödést. Szabad legyen egy igen régi Írónak szavait idéznem, mellyek Luther merényeit teljes meztelenségükben elötiintetik. „Kik vagytok ti? kérdé Tertullian a marcioniták- és valentinieket — honnan jöttetek? Mikor jöttetek? Nemiévén már az egyházból valók, miért tervezitek annak reformját? Minő tekintélylyel változtattok a szent atyák által kijelelt határozatokon? Minek azon önkényetek szerinti uj rendszeralkotás a religióban, miért akartok megétetni ábrándos képzelmeitekkel? Mi birtokban vagyunk, abban vagyunk hosszú idő óta, abban valánk előttetek. Hitünk eredete nem lehet gyanús, ez a religiónak szerzőitől származik; az apostolok örökösi vagyunk, azok lévén mestereink és tanítóink, kik szakadatlan rendben őket követték.14 Ezen nyelven szólották a második évszázadi eretnekekhez. Legyen ön igazságos és meg fogja vallani, hogy szinte ezeket mondhatjuk mi is Luther és első pártosaira. Átalánosan ismeretes a hely, melly bölcsője volt a lutberanismusnak, de miután az sem titok, hogy Szászországnak Wittemberg városábani egyetemében először adatott elő Luther tana, és miután ismeretes *) *) Merito ad illos dicendum est: Qui estis? Quando et unde venistis? Quid in meo agitis non mei? . . . Qua potestate limites meos commovetis? . . . Quid hic ad vestram voluntatem seminatis? Mea est possessio, olim possideo; habeo origines firmas ab ipsis auctoribus quorum fuit res, ego sum haeres apostolorum. L. de Praescript., ed. Frohen, p. 109.
