Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

4

nem lesz életszabály, hanem szeszélyének játékszere. Ez a reformationak a forradalommali kapcsolata. Amaz az egyház alapját ásta alá, ez az álladalom rontását okozá. S így történt, hogy a kevély emberi lélek a törvény minden korlátáit megsemmisítve, isteni s emberi tekintélyt letiporva, önmagát emelé föl ezek helyett bálványképül az oltárra. A lélek ezen önkorlátlanítása, mint ez a korlátlan szabadság utáni törekvésben, s minden tekintély alóli fölmen- tettségre célzó kiváltatokban mutatkozott; ez mondom valódi jelleme és szelleme korunknak.

Minthogy azonban az ember mint teremtmény önmagában mégsem találhat nyugpontot és békét, s ha lelke egyszer Istentől elpártolt, nem szárnyalhat úgy, mint a tiszta lélek a test kötelékein túl ; és minthogy természeténél fogva személyességgel bír, s mint emberi személy a testnek szüksége alól ki nem bontakozhatik : így igen hamar sülyed ö a vak természeti élet hatalma alá, melly természeti élet eredetileg össze van ugyan kötve a lélekkel, de a léleknek kellene amazt nemesítenie s fölötte uralkodnia. És ez tulajdonképen korunk jelleme , megmér- hetlen forrása ezer bajainknak.

És ime, űzi és sürgeti e szegény embereket a lélek kevélysége és az érzéki rabság oil y eszközök keresésére, mcllyckkel szenvedélyeiket kielégíthessék; s ezért elolthatlan vágygyal keresik a földi javakat, s az ember a föld élettelen sarát teszi Istenévé. Ebben alapszik az ember nagy esése s gyalázatteljes lealjasodása. És e vonással befejeztük korunk jellemképét.

Ez természetes folyama s következménye az Is-