A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)

Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései

33

egészen megegyezőnek is elismerik. És ha ezen Ige őket biztosítja, hogy ő a’ kenyér’ és bor’ színe alatt az emberektől vétetni, bennök maradni és életök lenni akar; úgy ők Krisztus’ hatalmáról, valamint ig az mondó s ágár ól olly erősen megvannak győződve, hogy föl— tétlen hittel elfogadják ezen ígéretét. ÍVem olly húst és kenyeret hisznek ők maguk előtt lenni, miilyent a’ Ka- pharnaumi zsidók gondoltak, és miilyen a’ piaczokon árultatik. Ők tudják, hogy valami végetleniil íonségesb, hogy mennyei eledel az, mi nekik nyujtatik. Ezt hiszik e’ szavakra emlékezve: ,,A’lélek az, mi életet ád; a’ test mit sem használ. Az én szavaim, mely- lyeket hozzátok mondok, lélek és élet“.1)

Fölebb mondottuk, hogy azon tény, miszerint a’ keresztények kezdettől fogva ’s egyhangúlag a’ sz. vacsorában Krisztus Jézusnak igazi ’s mivolti jelenlétét, az ő teste- ’s vérének igazi ’s mivolti közöltetését ta- niták és hitték, — azon tény bizonyítja, hogy az említett jelenlét és közöltetés Krisztusnak határozott tanítása volt, mert e’ nélkül megfoghatlan volna, mint lehetett illy, első tekintetre egészen megemészthetlen és visszataszító tanba sülyedni, vagy ezt másokkal elhitetni. De ugyan igaz-e, hogy ezen tanitás és hit az egyházban kezdettől fogva, ’s mindenütt egyhangúlag létezett? Ezt a’ hittudósok több oldalról és tökéletesen bebizonyiták, p. o. ezen iratban : „2)te alte SlbenbmaljlSlcíjre tmreb fatfyolífck iiitb nid)tfattyo* Itfcfye alter tint» neuer 3^it beleuchtet."2) Én a’

következőkre szorítkozom.

Sz. János apostol és evangélista sz. Máté’ Márk’ és Lukács’ evangéliumát tartá szemelőtt. Ezen evangéliumok’ mindegyikében föltalálta a’ legszentebb vacsora’ szerzésének elbeszélését, azon megjegyzéssel: hogy az Ur ezen szavakat mondá a’ kenyérnél: „Ez az én testem:“ a’ kehelynél pedig: „Ez az én vérem.“ Ő maga elmellőzi ezen elbeszélést. Miért? Talán kevesbbé fontosnak látszott előtte? Korántsem. Sőt inkább egy

1) Ján. fi, 6*. V) Jweibritthtn 1827, 484 !■

3