A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)

Előszó

Jiigy év gördült el ismét, egy év, melly nagy területet foglaland el a’ nemzetek’ történetének lapjain. Százados viszonyok forgattattak föl, ezredéves charták ’s alkot­mányok döntettek romba, a’ történeti jognak ezentúl csak a’ szótárakban lesz helye. Most a’ nemzetek nagy­szerű játékasztalnál ülnek; koczka gyanánt trónok szol­gálnak, a’ nyereség melly után sóvárognak, a’ nemzet­boldogság. — Fogják-e elnyerni, mi lesz kimenetele az életben járó nagy játéknak : az Isten tudja. Sortes mit­tuntur in ollam, sed a Domino disponuntur. ’S ha Isten kitárja fölöttünk véghetetlen irgalomkincsének boldogság hímezte szőnyegét, ha nem engedendi, hogy az embe­riség önmagát emészsze föl: ki lesz az, ki az eszmék’ harczában kifáradt, nyugalom után epedő, állandó bol­dogságot szomjázó emberi nem’ fejére az olajágat föltü- zendi ? — Az egyház ! Nézzétek az egyházat! Az események’ lázrohama dúló förgetegként futja be Európát, mellynek földe fáj­dalmas nyögéssel viszhangozza az átvonuló orkánnak üvöltéseit : ’s oda fón a’ magas hegytetőn, a’ fólhők országának fölötte, sziklaerősen áll az egyház’ óriási épü­lete , ’s mosolyogva nézi az alatta csatázó elemek’ pusz­tításait. Pillantsatok vissza a’ történet’lapjaira! A’ római colossus porrá tört, ’s a’ port a’ kelet’ ’s éjszak’ barbar csoportjainak hadjárásai által keltett vihar nyom nélkül elfújta; a’ carolingok’ birodalma elenyészett; a’ capetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom