A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
30 tözött Fiú, végső ’s legmélyebb inditója lelke’ minden érzetei- ’s törekedéseinek ; legbensőbb tüze minden indulatai- és cselekvéseinek-, és azon erő, melly (minthogy az egész embert) testi részeit is áthatván, megszenteli , ’s a’ föltámadásra táplálja. íme igy járja át Isten , az isteni élet, és megszentelési elem az emberiséget. A’ mint a’ Fiú az Atya által él ; úgy az ember a’ Fiú által, mihelyt ez, az emberi természetteli egyesülést az egyes emberre átviszi, ’s mint Istenember benne lakozik. De valljon hol történik ez? E’ kérdés Krisztusnak a’ fólebb idézett helyen kimondott második állítására vezet. O ugyanis igy szól: „A’ ki engem eszik, bennem marad, és én ő benne. A’ki engem eszik, élni fog általam, mint én az Atya által.“ Következőleg Jézus Krisztusnak, az Isten embernek átmenete, lakozása ’s élete bennünk azon érzéki elemek’ él delete által megy teljesedésbe, mellyeket ő testének és vérének vallott, és mellyeknek evését és ivását megparancsolta. Azon érzéki elemek pedig, mellyeket ő, mint testét és vérét, vagyis önnönmagát e’ teste- és vérében éldelni parancsolt, a’ kenyér és bor. A’ kenyérről , mellyet vevén megáldott, hálát adott és megtörött , igy szól : „Ez az én testem; vegyétek és egyétek.“ Hasonlólag a’ kehelynél: „Ez az én vérem; igyatok mindnyájan belőle.“ Ida tehát az, ki őt eszi, ő benne marad, és ő általa él; úgy az fog ő benne maradni ’s általa élni, ki az általa rendelt kenyér’ és bor’ elemeit éldeli ; mert az illyen nem kenyeret és bort él- del, hanem a’ kenyér’ és bor’ színe alatt, az emberré lett, és a’ keresztfán érettünk föláldozott Jézus Krisztust. És igy megy véghez Krisztusnak, az istenembernek átmenete ’s lakása az emberben az ő teste- és vérének él- delete által, eszközölve a’ kenyér’ és bor’ alakainak éi- zéki éldelete’ segedelmével. A’ mint tehát a’ kenyér és bor, a’testi élet’ ezen föntartói, láthatólag; úgy és épen ezekben Jézus Krisztus, a’ lelki élet’ ezen föntartója, lát— hatlanul vétetik teste- és vérével. ’S valamint az érzéki elemek táplálólag mennek a’ testbe,’s ettől elsajátíttatnak;