A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
22 történik) azt tanítani ’s hinni, hogy Jézus Krisztus tanítványainak az utolsó vacsorán nem kenyeret és bort adott, hanem valósággal és igazán érettök föláldozott testét, és az ő ’s sokak’ vétkei’ elengedéséért kiontott vérét. Elleneink Jézus’e’ szavait inkább képlegesen veszik, és úgy tekintik a’ kenyeret és bort, mint halálának emiékjelét. Sőt meg sem foghatják, mikép’ jöhettünk mi azon gondolatra, hogy e’ rendelt szertartásban Krisztus’ valóságos és igazi testének és vérének közlése foglaltatik. 1. A’ gondolkodó embernek legelőször is azon kérdés ötlik föl, valljon miképen történhetett, ha ugyan Krisztus Urunk csak képben szólott, hogy szavait övéi’s ezeknek valamennyi tanítványai, nem értették szintilly képleg ? Kivált miután az Ur’ szavainak átvett értelemben! fölfogása mi nehézséggel sem járt, sőt az a’ legegyügyübb elmének is természetesül ajánlkozott ; és a’ sz. apostolok mesteröknek példázatokbani szólásmódját olly igen ismerték. Minthogy annakokáért mesterök’ képleges beszédmódját olly igen is jól ismerték , és példázó kifejezéseinek szellemi értelmét kikeresni eléggé megszokták; legsürgetőbb- és természeteseb- bül tolja magát föl a’ kérdés: tehát miért nem gondoltak a’jelen esetben is azonnal egy illy képekbeni szólásmódra; következőleg miért nem akkép’ lógták föl és gyakorolták a’ parancsolt szertartást is, mint merő emlékezte- tési vacsorát? A’ betiiértelmet legalább is kemény- és túlságosnak kell vala találniok, és ugyanazért annak elfogadhatósága felől kételkedniük, és (mint ezt olly gyakran művelték azelőtt is) urokat szavainak igaz értelme iránt megkérdezniük. Mihez, fóltámadása után volt elegendő alkalmok is. Ha tehát a’ sz. apostolok, és az általok oktatott egész anyaszentegyház, Krisztus’ szavaiban nem az olly természetes és magamagát ajánló emlékvacsora-féle értelmet, hanem inkább Krisztus’ teste’ ’s vére valóságos jelenléte- ’s részesülésének kemény és látszólag nem is élvezhető értelmét fogták föl és raga- dák meg: úgy ezt rendkívül föltiinőnek kell találnunk, és azon föltételre látjuk magunkat kényszerűiteknek,
