A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
18 clési köre ; ’s ha minden tag a’ teendőinek elvégzésére megkívántaié adományt megnyeri, melly által az egésznek jóllétére közreműködni képes lesz;1) azon kérdés támad: hol részesül amaz adományban? — Kétség nélkül először és mindenek előtt teremtetésekor, midőn természeti tehetségét örökli ; azután pedig, a’ bérmálásban, hol a’ Szentlélek’ malasztja által a’ természetében rejlő rendeltetésnek öntudatára jut; és hogy ennek megfelelhessen , bátorságot, elhatározottságot és erőt nyer. Tehát e’ szempontból is mért nem történhetnék meg többé a’ Szentlélek’ adományának szentségi közlése ? — Valóban mi sem alaptalanabb; mint hogy a’ bérmálás a’ke- resztség’ irányában lényeges állást és jelentékenysé- get nem nyerhet. Ellenben való ; hogy a’ megkereszteltnek a’ bérmálás nem olly módon szükséges, mintha a’ nélkül a’ megszenteltetést általában nélkülöznie, ’s örök boldogságát (föl nem véve a’ bérmálást, de vétek nélkül élve) veszélyeztetnie kellene. Ha pedig ennélfogva a’ sz. bérmálás olly malasztdús szentség, sok katholikus mért nem lát abban többet leg- fólebb tiszteletre méltó ’s érdekes szertartásnál, melly által az iíjuság a’ megnőttek’ koszorújába, ’s a’ világ— gali erkölcsi- harcz’ sorompóiba bevezettetik? — Ez egyszerűen onnan van, mivel ők valamint a’ Szentlélek- ben, úgy ajándokaiban sem hisznek. Ok azok’ sorába tartoznak, kik azt tartják, hogy minden, mi az embernek szükséges, az emberben rejlik: a’ sz. ismeret’ képessége , az erénydús életre szükséges erő. Olvassák ez irat’ első füzetét, névszerint pedig a’ tizenkettedik fejtegetést. Most még az a’ kérdés: micsoda korban vétessék föl a’ bérmálás? —Azon időben, midőn a’fölnőttek kereszteltettek meg, és következőleg közvetlenül a’ keresztség után kénytelenittettek elkezdeni a’ har- czot a’ nyert szabadságért, a’ Szentháromságnak fogadott hit- és engedelmességért, — a’ keresztséggel egyszersmind a’ bérmálás is föladatott. — Napjainkban, 1) I. Kor. 12, 4
