A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Töredékgondolatok a' seminariumok' történetéből
281 rosban iskolák állíttassanak , hol a’ hazai fjuság religiora ’s egyéb tudományokra taníttassák, főleg pedig az egyházi ’s szerzetes életre neveltessék. Az istenfélő király’ ezen üdvös kivánatának teljes készséggel eleget tettek a’ püspökök ’s apátok, kik a’ jámbor fejedelem’ példájára sz. benedekrendi szerzeteseket hívtak meg Olasz- német ’s más országokból, kikre az ifjúság’ oktatását, különösen az egyházi uj sarjadék nevelését bízták. A’ legkitűnőbb iskolák ez időben következők voltak : az esztergomi, pannonhalmi, váczi, veszprémi, pécsi, pécsváradi, nyitrai, székes fehérvári, Csanádi ; melly utóbbi különös virágzásnak örvendett, alapítójának sz. Gellértnek gondoskodása által, annyira, hogy külföldről is összecsőditené a’ tudományt szomjazó iljuságot. >) A’ későbbi idők’ története ritkán, vagy épen nem is tesz említést papi nevelőházakról ; mit igen könnyen megmagyarázhatni. Az egyház ugyanis nem egyedül külső fénynyel, hanem benső életereje, jámborsága által is leigézte az ifjúság’ hajlamát, annyira, hogy uj sarjadék felől aggódnia épen nem kellett. Másrészt pedig a’ családi élet mindenütt a’ kereszténység’ zománczát viselé magán; az ifjúság melly már az anyai tejjel beszivta az egyháznak, a’ jámborságnak ’s élettisztaságnak szeretetét, a’ tudományos intézetekben is, mellyek kivétel nélkül egyháziak’ kezében voltak egyháziasan neveltetett, ’s igv akart is, alkalmas is volt pappá lenni. Az egyháznak tehát a’ legjobbak közöl csupán választani kellett. E’ körülményben rejlik egyik főoka azon tüneménynek, melly szerint a’ középkor’ ideje alatt valamint másutt, szintúgy honunkban is majdnem kizárólag egyháziak’ kezében látjuk a’ tudományos műveltséget. A’ magyar egyház’ sorsa az országéval szoros kapcsolatban lévén, midőn ez a’ mohácsi gyásznappal hosszú időre lehanyatlani látta csillagát, amaz is hamuval hinté be dicsőség’ koronázta fejét. Valóban különös tünemény ötlik itt a’ történetbuvár’ szemébe. Midőn az egyház teljes épségében honolt magyarföldön, ’s a’ nem- 1 1) Szilasy lelkipászt. I. 119- 1. — Dr. Fessier: Die drey grossen Könige der Hungarn aus dem Arpadischcn Stamme. Breslau 1808. 299—20U U