A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)

Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései

209

kényszerittessék a’ jövendője felőli kérdezősködésre. Az illy fölgerjedések többnyire hamar elmúlnak, ’s a’ régi könnyelműség, és vele a’ halál- és örökkévalóságtóli idegenkedés is, újólag helyre áll. Hogy az ember a’ hal- hatatlanságbani élő hit iránt fogékony legyen, szabadon és folytonosan kell szemeit éltének végére irányozni, ’s állandóan szivén kell feküdni ezek’ tudásának: mi a’ czélom? mi végre vagyok itt ? m ics oda végre n d e lt e t é s e m ?

’S ha egyszer az ember őszinte, erkölcsi életkomolyságra jutott, mit kell azután tennie, hogy hal- hatatlanságbani élő hitet nyerjen? Ekkor kell talán az erre vonatkozó okerőket fontolóra vennie ? — Még nem. Előbb még egy elszánt munkát kell véghez vinnie. Bátorságot kell magában éreznie, mindenről, mi őt e’ világon kecsegtethetné lemondani, ’s magát föltétlenül és minden áron Isten’ akaratának alávetni. Tehát emez elhatározottság, a’ szívnek a’ világtóli ezen emancipatioja, ez lényeges kellék... De mit tovább? — És most emelje föl(elszakadtan a’ világtól, és átengedve magát Istenének és atyjának) emelje föl szeretetet sugárzó szemeit ez Istenhez és atyához: és akkor lássa, mint fogja magát érezni....

Szive ki fog tágulni, ’s fölemelendi szavát Istenhez, és a’ legnagyobb bizodalommal szóland : Atyám ! T e a’ szeretet vagy. Te szellemekké teremtél bennünket; Téged megismerő, Benned örvendő,’s Yeledi örök egyesülés után sovárgó szellemekké. Te mindezt bizonynyal nem azért adtad nekünk, hogy tőlünk ismét elvedd; ’s nem azért emelél föl annyira bennünket, hogy a’ semmiségbe taszíts vissza bennünket. Te a’ szeretet vagy, ’s örökké az vagy;’s ugyanazért mit nekünk szere- tétből adtál, azt meg is fogod számunkra tartni örökké.

’S tovább igy szóland a’ leghivőbb bizodalommal: Atyám ! T e maga az igazságosság vagy. íme ezeren meg ezeren, híven teljesitik parancsaidat; és hatalmat és dicsőséget, birtokot és élvezetet, vagyont és életet áldoznak föl értök. ’S mi az, mit ez által nyernek ? Életük elnyomott, kevésre becsült, fáradságos. És kik sem Ve14