A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
207 kik vagyunk: a’ semmiségben oszlunk-e szét, vagy pedig az egyetemes szellembe olvadunk által? Mindkét esetben elvesztettük személyiségünket, énünket, és annak öntudatát, vagyis mininagunkat ; ’s valljon mik vagyunk akkor? hol vagyunk? mint élünk, mit érezünk mit birunk, mit mivelünk? Halálunk az esetben nem több, sem kevesebb, mint megsemmisülés. De van a’ dolognak még más bibéje is. Azt kérdjük mi: személyes-e amaz egyetemes szellem, vagy nem az? Ha nem személyes, ha ennélfogva öntudattal nem bir, akkor a’ mindent betöltő léghez hasonlítható ; ’s az egyetemes szellembei visszatérésünk nem egyéb, mint egy pára-felhőcskének a’ légbeni elenyészése. Hogy pedig ez nem egyéb, mint megsemmisülés, már fönebb megmondtuk. Ha pedig amaz egyetemes szellem személyes, öntudattal biró, akkor kérdjük : mint lehetséges, hogy ezen önálló, személyes szellem, egyszersmind a’ szellemek’ millióinak is tartóhelye legyen? ’S tovább: ugyan milly alakban, milly állapotban léteznek benne az utóbbiak, ha egyszer saját személyiségöket és öntudatukat elvesztették? — De még ezen fölül, ha az egyetemes szellem az egyéni szellemeket visszafogadja magába, mindegy-e valljon, bármilly állapotban legyenek is ez egyéni szellemek? Nem áll—e mindenre nézve, hogy annak, a’ mi egyesül, rokonnak kell lennie ;’s ennélfogva mindegy lesz-e, akár tiszta, akár pedig egy ocsmány, tisztátalan szellem tér hozzá vissza? Mindkettővel egyenlőn fog-e megférni ? A’ földön a’ szent és a’ méltóságukat vesztett szellemek kölcsönösen ellökik egymást, mert a’ bennök működő életelvek ellenkeznek egymással. Csak a’ földön van-e ez igy? ’S amaz, úgy nevezett egyetemes szellemnek nincs-e szinte saját életelve, ’s ez nem taszitja-e el szinte az ellenkezőt, ’s nem vonzza- e a’ rokont magához? Ezek olly kérdések, mellyektől még az egyetemes szellembei visszatérés’ állitója ’s védője sem szabadulhat meg olly könnyen. — Egyébiránt világos, hogy a’ tanitmány, melly szerint minden egyéni élet az egyetemes természet-életbe tér vissza, valamint végetlenül vigasztalásnélküli, úgy végetlenül veszélyes is,
