A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
7 Krisztusnak a’ meggyógyító — fóltámasztó — ’s irgalmas bírónak közeledését és segítségét megismerné. Nem az egyházi rend; avagy nem Istentől küldött — meghatalmazott — és fölkészitettnek kell e’ lenni a’ papnak? — Vagy csupán csak tanult, — és az emberek által tanításra rendednek ? Épen igy van a’házassággal is; vagy kiessék-e a’ hitvesek’ összeköttetéséből azon szent és szentelő elem, mellynél fogva ők Krisztusnak az anya- szentegyházzali egyesülését ábrázolják? — Az egyház hét szentséget öröklött az apostoloktól; e’ szentségek egy formán föltalálhatok a’ nyugoti — ’s az ettől sok századok óta elszakadt keleti egyházban; ők régiebbek, mintsem a’ sz. irás ; sőt inkább ez csak megtörtént behe- lyeztetésöket beszéli el, vagy vonatkozásokat említ, mely- lyek azoknak az egyházban már annak előtte is létezését fölteszik. A’ körülmény, hogy tizennyolcz századokon át egyhangúlag megőriztettek az egyházban, világosan hirdeti azoknak az emberi szükségekhezi classicus alkalmazottságukat. Mi nem illy megfelelő a’szükségnek, az, az időszakok’ mindent föloszlató ’s elmorzsoló erejének nem képes ellent állni. ’S ekként az erre vonatkozó egyházi tanit- mány, nem csak mint való igaznak, hanem már előlegesen és önmaga által igazoltnak tűn föl. Hangzik pedig igy : „Si quis dixerit, Sacramenta novae legis non fuisse omnia a Jesu Christo Domino nostro instituta; aut esse plura vel pauciora, quam septem, videlicet Baptismum, Confirmationem, Eucharistiam, Poenitentiam, extremam Unctionem, Ordinem et Matrimonium; aut etiam aliquod horum septem non esse vere et proprie Sacramentum, anathema sit.“ 4. ’S most még egy kérdés tűn föl: kicsoda a’ Krisztus rendelte szentségek’ kiszolgálója? nyilván kell valakinek lenni, ki ezt véghez viszi. — De senki sem tulajdoníthat magának erre önkénye szerint jogot, annál kevésbbé; minthogy ezen cselekmények’ isteni szerzője nyíltan kijelölé ’s fölhatalmazá a’ személye- I) I) Conc. Trid. Scss. VII. de Sacr. can. 1.
