A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
45 lesz, s a földi lét minden nyomorát egész a kereszthalálig viseli, akkor van, ki teljesen ismeri könyüinket s sokainkat, van bennünket tusainkban fülsegitö s megszégyenítő elöhar- ezos s győző, van irgalomteljes tanúja szenvedéseinknek. Most kérdem: milly végetlen hasznos ez az emberiségre nézve?! Hadd szóljanak erről a milliók, kiket a legnagyobb kisértések s fájdalmak közt az ezen elöharczos- és tanubani hit századokról századokra erősített s fölemelt ! S e tény, ezen végetlen erejű, kielégitésü s örömü tény, a legszivélyesb alázatosság, türelem, alávetés s kitartás kútfeje — mégis ábrándos, izetlen s a józan ésszel ellenkező lenne? — Itt csak úgy el lehet mondanunk : bocsáss meg nekik Uram, mert nem tudják mit beszélnek, s rabolnak az émberiségtöl. Még sokat mondhatnék a kérdésről, hogy az Istennek hasonlényegü s emberré lett fiáróli tan valljon különös ész- ellenni s pogányos-c ? De elég legyen az eddigi. Hiszen a mondatokból is eléggé kitűnik, hogy e tan nem különös, nem élvezhetlen, hogy ellenben igen becses, az emberiség szükségeihez igen arányzott; s Isten eszméjére vé- getlenül méltó. Mit teendünk tehát ? — Igazolható-e, ha Jézusnak önszemélyéröl s méltóságáróli állításai, ha az Istennek hasonlényegü emberré lett fiáróli tan csak rövid u- ton s elölegesen elavult, észelleninek s haszonvehet- lennek tekintetik, s mint illyen félrevettetik ? Azt tartom : ha valaki igen fülületes világnézettel, műveletlen s ledér kedélyiránnyal bir, ha igen ismeretlen a magasb élettel s annak minden szükségei-s bajaival, az hidegen s vakmerőén ítélhet s elvetheti, de ki már emberré lett, s az ember kérdéseit s panaszait, tusait s reményeit fölfogta s érezte, az a tanitinányt, melly olly mély, olly szent eszméket, olly gyógyító s segítő igazságokat, olly fölemelő, erősítő s vigasztaló pontokat foglal magában nem taszíthatja el durván nem nézheti mellékes dolognak, hanem komoly vizsgálat alá veendi azt. — Tehát vizsgáljunk!
