A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései

lényegéből nemzett ; Istenben Istenből, világosságban világosságból , igaz Istenben igaz Istenből ; ki nemzelék s nem teremtetett, s hasonlényegü az Atyával. S hiszszük , hogy általa minden teremtetett a mennyben és a földön. S hogy üdvünkért az égből a földre jött, s emberré lett. „E hitvallást“ mint közönségest mint a hívek összegének hitvallását mondotta ki a nicaeai nagy közönséges zsinat, miután hosszú s komoly vizsgálat alá vette mind Jézusnak önmagáról szóló mondásait, mind a hívek erre vonatkozó hitét kezdettől fogva.

3D Egy észrevételt kell ide csatolnunk, melly e következő : az Urnák önmagáról szóló mondatai léteznek : ha ő tehát azokat valóban ki nem ejtette, akkor költötteknek kell lenniük. De valljon ki költötte volna azokat? — Hogyan; nem költene-e az ember, ha már költésre adja magát , valami hihetőbbet ? Hogyan költhetne Cmert kétségkívül zsidónak kellett lenni a költőnek} valamit, mi a zsidónak, a féltékenyen m o n o t h e i s t a szellemű zsidónak egész természetével annyira visszataszító ? S továbbá, hogyan talált hitet annyira botrányteljes költeménye ? Hogyan talált terjesztő hírnökökre? — Ezek olly kérdések, mellye- ket hihető módon nem lehet megfejteni; s igy miután a kérdéses mondatok s állítások bőséges mennyiségben (mint mondtuk) csakugyan léteznek, csak azon fölvevés marad hátra, hogy azok valóban az Ur szájából származtak.

Mint már elölegesen megjegyeztük, épen nem arról van szó, hogy Jézusnak saját eredete s méltóságáról szóló mondatai igazak-e, vagy nem: hanem egyedül arról volt szó először, hogy Jézus e mondatokat csakugyan kiejtette-e? S milly értelmet kötött össze velők? Azt tartom a mondottakból tagadhatatlanul kiviláglik, hogy személyéről csakugyan kiejtette ama bőséges mondatokat, mely- lyeket az imént idéztünk. S már most tartson róla kiki mit akar, egyedül attól óvakodjék, nehogy tetszése szerinti fogalmat képezzen róla, sőt ennek vagy amannak tegye, mivé ö magamagát nem tette. Vagy, vagy. Vagy az valóban, minek magát mondotta ; vagy pedig ha nem az, úgy ö sem