A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Nehány vonás sz. Gellért csanádi püspök és vértanu életéből
315 gom meghányatása és vizsgáltatása utón — a szentek sorába iktatta. S e tárgyra vonatkozó bullát Oltó osliai püspök, mint e dologban megbízott pápai követ által elküldölte, kinek jelenlétében, Gellértnek a szentek sorába történt iktatása kihir- dettetett, tetemei ismét fölvétettek, és minden ujonnan megvizsgáltatván, köztiszteletre ünnepélyesen kitétettek. Történeti emlékeink bizonyítják, miszerint eleink e szent püspököt mindig ájtatosan tisztelvén, ereklyéit nagy böcsben tartották, különösen pedig a dögmirigyben országunk hatalmas védszen- tének, és oltalmazójának Geliertet tartván, valahányszor ez hazánkat sanyargatta , mindannyiszor Gellért közbenjárásáért folyamodtak, Gellért pártfogásáért esedeztek. Később t.i. 1361 —ik évben, boldog emlékezetű királyunk Robert Iíároly- nak jámbor özvegye Örzsébet, e szent püspök ereklyéinek egy 219 girás ezüst koporsót készíttetvén, azokat az oltárra tétetni kívánta, de ezen ezüst koporsó a mohácsi vész előtt — az egyházak kincsei a háború költségeinek födözésére lefoglaltatván, — pénzzé veretett, ereklyéi pedig Velenczébe vitetvén, jelenleg is ott, mint e nagy férfiú születése helyén tisztelteinek. Így végezte be Gellért a kereszténység eme dicsöült bajnoka terhes éltének pályáját, így rovta le a szeretetnek azon adóját, mellyel idegen létére nemzetünknek tartozott, igy vette el fáradalmainak jutalmát egy nemzettől, mellynek bol- dogitásáért elhagyta hazáját, el mindenét. Letűnt ugyan a !) Jovius Pál a mohácsi vész után, korának történetét Írván le, a 39ik könyvben, azaz 440 lapon, e dologról illy említést tesz : „Mons praealtus ex adverso arci urbique imminens, intercedente vallo atque fossato ita assurgebat, ut media montis pars fastigium arcis aequaret, summo autem cacumine regiones, plateae, inferioraque tormentorum ictibus subjecta spectarentur. In ea templum erat divo Gerardo, — a quo nomen ducit mons —- dedicatum , cujus nomen in pestilentia rite invocantibus salutare esse, pictae imagines, et persolutis votis adpensa donaria cumulate testantur.“ 2) Lásd „Scitovszky Szentek élete“ 277. lapon.
