A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Nehány vonás sz. Gellért csanádi püspök és vértanu életéből
307 igazságtalanság.“ Gellértnek szavait hallván a magyarok, előre rettegtek a király dühétől, szigorúan megtiltván a tolmácsnak e latin beszéd megmagyarázását ; de a szent püspök megintő a tolmácsot mondván: „Fiam féljed az Istent! tiszteld a királyt! s födözd föl atyádnak szavait.“ Reszkedve teljesítette ez Gellértnek sz.avait, de Sámuel is reszkedve hallgatta azokat.1) Különös az, hogy Sámuel, a másként gyanuskodó és kegyetlen fejedelem , Gellértnek szavait békével tűrte , és vele bo- szuját nem érezteté. Gellértnek jövendölése nem sokára beteljesedett, mert a magyarok Sámuel kegyetlenségét nem tűrhetvén, közmegegyezéssel Péter visszahivatását sürgették, ki értesülvén a magyarok szándokáról, harmadik Henrik hatalmas pártfogása mellett nagy sereggel jött Sámuel ellen, kinek seregeit Győr táján megvervén megszalasztotta, Sámuelt pedig a futás közben elfogván, nehogy többé a zavarok és háborgásoknak oka legyen, megölette. Péter illy módon ellenétől megszabadulván , trónját ismét visszanyerte, de ezt megint három évnél tovább meg nem tarthatta, mert döbbeni hibáiba visszaesvén, mindenkinek gyűlöletét magára vonta. Felzúdultak tehát Péter ellen a magyarok, Csanádon össze jöttek, s kopasz László fiait, Endrét, Bélát és Leventét, az országba behívni elhatározván, föltett szándékukat eltökélett akarattá változtatták. Diadalmasan lobogott már a kereszténység zászlója hazánk fölött, s a pogányság borúja nem látszék árnyékolni a magyarok elméjét, az Isten egyháza erős sziklán építve, da- czolt az enyészet .dühével, és az egy Isten tisztelete olhonos- nak mutatkozott országunk lakói közt, midőn a legszomorúbb következmény ellenkezőt tanúsított, s mindezeket csak tarka álomnak lenni hirdető. Sokan voltak még országunkban, kik az igaz hit palástjába burkolva, a pogányság rút förtelmeinek titkon áldoztak, kik csak alkalmat vártakarra, hogy amit szavukkal vallottak, azt tetteikkel megczáfolhassák, kik a 2) Lásd „Manuscriptuin monasterii Lunaelacensis“ Battyányinál , 344 és 345. lap. És — Arnoldi Wionei vita S. Gerardi cap. XVIII. 20*
