A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
19. bennünket. De ugyanazon elfogadásra s meggyőződésre vezéreltetünk az által is, ha szivünket, annak szerkezetét és szükségeit tekintjük. a) A szív érdekeinek s törekvéseinek gazdag tőkéjével igazságot s bizonyosságot keres. Mi czélra él ? mit kell szeretnie, mitől tartania ? kinek adja oda magát minden erejéből? miben áll java s boldogsága? s. t. b.—Feleletet, sőt többet, biztosságot kiván. De ki nyújthatja neki azt? — A világ bölcsei ? De hiszen az Isten- és emberek- idő- s örök- kévalóságróli egész nagy tanitmányban nincs csak egyetlen tétel is , melly iránt egymás közt megegyeznének. Még abban is szétágazók véleményeik, hogy valljon létezik—e Isten? Miilyen lesz tehát a milliók sorsa , ha Iegbecsesb ügyeikben, legszentebb érdekeikben, ha az életüket s halálukat illető kérdéseikben a bölcsek bölcscségére utasittatnak ! Azért ezt mondjuk : a lelkek igazság utáni sóvárgó kiáltása nem maradhat felelet nélkül. S minthogy e felelet az c mb ereknél föl nem található, szükséges, hogy onnan fölülről nyújtott legyen. Kell igazságnak skell bizonyosságnak létezni a világon. És pedig nem csupán akkor kell a világra jönnie, midőn azt valamclly bölcs fölfedezi; nem! az igazság— valamint azt minden felől hallani is lehet — közös jószág s épen azért olly jószág, mellynek birtokába in; csupán évezredek múlva lehessen jutni, hanem melly, mint közös jószág, minden időnek legyen adva. — Azt mondám: mellynek birtokába talán csak évezredek múlva lehessen jutni. Azt is mondhattam volna: mellyet sohase lehessen bírni. Az emberiség legfőbb kérdéseinek egy része legalább olly nemű, hogy első tekintetre világos, miszerint sohasem lesz lehetséges felölök a bölcselkedés utján bizonyosságot szerezni. Ki merészkednék például bizonyosságot nyújtani a gonosznak eredete, az ember erkölcsi erejének elégségessége, a halál utáni létezés felöl s. t. b. ? Nem hibázunk, ha a philosophia történetét tekintve, az emberi lélek bölcselkedésének egyedül azon érdemet tulajdonítjuk, hogy 1) az ember elmebeli erejét gyakorolja, 2) hogy az elődök állal kiköltött té- velyt folyvást fölfedezte s elmozdította s most is fölfedezi s 2*