A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Nehány vonás sz. Gellért csanádi püspök és vértanu életéből
300 radságos munkájában segítenék. Ezeket Gellért, — miután az itten lakó görög szerzeteseket aCsanád által szent György tiszteletére épített oroszlánosi kolostorba ált altette volna, a keresztelő sz. János zárdájában telepítette le. Ezeknek Gellért nagy hasznukat vette, mivel közölök heten a magyar nyelvben tökéletesen jártasak lévén, egyedül ez által valá- nak képesek a keresztény reljgiot átszivárogtatni a nemzet életerébe. De a keresztény hit terjesztésének leghathatósb tényezője Gellért élete volt, ki mindenütt és mindenkor tetteivel igyekezett Krisztus religiojának igazságát megmutatni, mellyek soha nem hazudtolták meg azt, mit ö szavaival tanított ; ö volt a környék szegényeinek és árváinak atyja, ö volt a szomorkodóknak vigasztalója, ö volt az eltévedtelek útmutatója. Seregesen tódultak Csanádra öregek és ifjak, Gellértnek tanítását hallani, s tőle, mint a kereszténységnek újonnan fölkent bajnokától, a szent kereszt- séget fölvenni ; de leginkább a szegények ápolása volt az, mellyel Gellért idegen létére a nép bizodalmát megnyerte. Számtalan szegény éhezőt látott ö el naponkint eledellel püspöki lakában; a betegeket, ha máshol helyet nem kaplak, tulajdon ágyába fektette; éjelenkinta nélkül,hogy valaki tudná , fát hordott az erdőből, s azt a szegények lakainál titkon lerakta; megyéjét évenkint többször beutazta, templomokat szentelvén föl a községek számára ; szóval ö a szegényeknek atyja, a hívek jó pásztora lévén , egyedül hivatalának szentelte életét. A tudományoknak hő pártolója lévén, harmincz előkelő magyar ifjút, különösen e czélra szánt é- pülelben, a bölcs Walther által az egyházi tudományokban taníttatott, kiket papokká szentelvén, az általa alapított káptalannak tagjaivá nevezett. Minthogy pedig a szomszéd faluk- és szállásokból naponkint számosán jelentek meg Csa- nádon, kik a tudományok különféle nemében részesülni aquatuor Philippus, Henricus, Leonhardus et Concius.“ — Wion a béliek helyébe Ulrikot és Walthert említi ; Cratót, pedig és Thazlót nem a béli, hanem a Zoborhegyi apátsa'gból küldötteknek lenni állítja, s igy az István által Gellért segítségére küldött szerzetesek számát tizenkettőre teszi.
