A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Történeti visszapillantás remete sz. Pál szerzetére
277 nyatló szerzetet régi díszére emelhesse a kitünőbb neven- dékeket a római, olmüczi, prágai s bécsi tudományos intézetekbe kiildé, melly ügyben buzgó segedeluiezöre talált Aquaviva Claudius a jesuiták főnökében. A királyi család körül szerzet érdemeiért előbb szerémi, azután zágrábi püspökségre emeltetvén, meg nem feledkezett a szerzetről, mellyben életének nagyobb részét töltötte , s megtartván annak kormányát, javait s jogait minden bitorlás ellen erélyesen védette. Hogy a hitújítás Horvátország határait át nem lépte, leginkább Simonnak köszönhető. Ezen érdemdús férfiú 1611-ben végezte minden jobbak mély bánatára tevékeny földi pályáját. A 16-ik század, melly olly vészt hozó volt a paulinus szerzetre, egy férfiút nevelt annak szerény kebelében, ki lángelméje által a kolostori magány homályából az egyházi és világi méltóságok legfényesb polczára fölemelkedett, kinek kedvét koronás királyok keresték , kit egész Erdély urának vallott; értjük az Utisinovichok családjából származott nagy papot, nagy kormányférfit s nagy katonát fráter Györgyöt. E férfiú 1481-ben Dalmatiában pillanlá meg először a napvilágot, ifjúsága első éveit Hollós János udvarában tölté, s miután atyja a törökök elleni küzdelemben, s később bátyja is meghalt, megunván az udvari élet zaját 25 éves korában a sajó-laadi, Borsodban fekvő, paulinus monostorba lépett, honnan utóbb a magyarországi háborgások miatt Czestochovába ment át, hol János királylyal szoros meghiltségü viszonyba lépett. Fénynyel tetézett gyászos kimenetelű története ismeretesb mintsem hogy azt előadni szükséges volna. A 17-ik században, midőn a kétfejű sas szelíd kormánya alatt Magyarország lerázván a török iga súlyát, a koron- kinti bár rövid béke malasztai között mindinkább erösbödött, a paulinus szerzet is jobb napokra virradóit. A múlt idők pusztításainak áldozatul esett kolostorok fölemelkedtek hamvaikból , s mások alapittattak, új diszök által a szerzetnek ') Kegyeletünk azon ház iránt, mellyben egyházi nevelésünket nyerjük, megkívánja, miszerint alapittatásáról nehány szóval meg-
