A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Történeti visszapillantás remete sz. Pál szerzetére
262 bocsátott ki: a remeték együtt éljenek, semmit sem nézvén sajátuknak, a perjel által a szükségesekkel ellátandók. A kolostorokban közös ebédlök, hol étkezés alatt csönd uralkodjék, háló- s betegtermek legyenek. A szerzetbe fölve- endök egy évi próba alá vetessenek, az alázatosság, s engedelmesség szigorúan megtartassék. Ki a törvény ellenére birtokosnak fog találtatni, a káptalanban testileg keményen megfenyittessék s 40 napig kenyéren s vizen böjtöljön, ha pedig a reá szabott büntetést viselni vonakodnék, kicsapas- sék. A szerzetesek közöl kinek sem szabad a főnökök en- gedelme nélkül a házból, hol fogadását tévé, más kolostorba átmenni, ha valaki ezt tenni akarná először azon kolostornak , mellybe kívánkozik főnökével tudassa szándokát, s annak megegyezésével a tartománynoktól vagy annak helyettesétől kérjen elbocsátást. Minthogy pedig fájdalommal tapasztalhatni : miszerint vannak, kik a szerzetes ruhát csupán tunyaságuk pótlására használják s a kolostori fegyelem kikerülése végett az országban a szerzet becsülete s jó hírnevének nem csekély kárára szertebolyonganak ; az ily— lyeneket a szerzetesek befoghatják, vagy pedig a remete ruhától megfoszthatják. E rendeletnek, mellyben ezen kívül még az isteni tisztelet tartása is szabályozlatik, majd minden pontját egész a rend föloszlatásaig megtarták a pauli- nusok, kivéve a kicsapásról szólót, melly később akép módosíttatott, miszerint csak a javithatlanok bocsáttassanak el. Az elszámlált szabályokhoz idővel mások is járultak, mint például : hogy a házi könyvtárból senki a főnökök engedel- me nélkül könyvet ki ne vegyen ; éjjel mindenki durva, a testet sértő, daróczszövetbe burkoltan aludjék ; senki az e„Quartum genus est monachorum , quod nominatur gyrovagum ; qui tota vita sua per diversas provincias ternis , aut quaternis diebus per diversorum cellas hospitantur. Semper vagi et nunquam stabiles , et propriis voluptatibus atque illecebris servientes et per omnia deteriores Sarabaitis.“ Reg. S. Benedict, c. I. Hurternél. Sarabiták ollyanok voltak , kik együtt ugyan , hanem saját tetszésük szerint, és azért nagyon botrányosan éltek „Teterriinuin genus“ nevezi őket sz. Benedek. Reg. S. Bened. Hurternél. Gesch. Papst Inn. des III. I. köt.
