A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
A pápa, az egység kútfeje
182 zetekre tértek. Látván, miként mindazok, kik ugyanazon zászló alá gyűltek, kikiálták fiiggetlenségöket, s újra elszé- ledtek, gyorsan visszatértek a tekintély elvéhez, mellyet imént elvetőnek. Ez időtől ama szentszéki gyülekezetek — mellyeken némelly hivatás nélküli emberek azok jogát bitorolták, kiknek mondatott: „tanítsatok minden népeket“ — elhatározták , mindenikök saját modora szerint, hogy miben áll a kér. hit. Ez időtől szórtak ezer átkot azok, kik az általános türelem boldog országát hirdeték. Ez időtől valók amaz egyéni íhlettségek azok közt, kik az egész egyháztól megtagadták a Szentlélek segélyét. De hiába is akarná az ember fölállította elvének rósz következményeit kikerülni: minden mag kényte- ’ len meghozni gyümölcséi függetlenül akaratunktól. Magatok is iszonyodva borzadtok vissza az általatok fölhozott eszmék rémes következményeitől. Mások jövendnek utánatok, kik merészen fogják vonni e következményeket. Ne mondjátok nekik, miszerint veszélyes az ut, miszerint sikamlós ösvényt készítenek magoknak az örvény felé : „következetlen , gyáva emberek! felelendnek, ti magatok tettétek az első lépést, s most hátrálni akartok! s velünk is akarjátok közölni a szégyenitö félelmet, melly elfoglalta telkeiteket ! Előre , mindig előre ! Ha nem vagytok képesek előttünk haladni, kövessétek legalább félénken lépteinket; s ha ezt sem te hetitek, távozzatok az úttól.“ És haladni fognak mindnyájan, némellyek bátorsággal, mások félelemmel, s mindig előbbre fognak haladni, inig végre bedőlnek az értelmiségek borzasztó anarchiájába, vagy az általános scepticismes nem kevésbbé irtózatos örvényébe. Némellyek elvált testvéreink közöl, kik csatlakoznak még vallásos eszmékhez , s látják, miszerint azok mindinkább eltünedeznek az emberek rendetlen értelmességéböl, igy szóltak önmagokhoz: „Mi lesz a kereszténységből?“ S körülhor- dák nyugtalan tekinteteiket, s látván az ideiglenes hatalom romjait fönuszni még a háborgó ösvény fölszinén, igy kiáltottak a föld királyjaihoz : „mentsetek meg, mert ime elveszünk!“ Ez időtől össze lőnek zavarva az isteni eszmék az emberiekkel; a földi börtönöket fölnyitó vagy becsukó kulcs, a mennyek
