A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
Í73 ezt: „haladás! haladás!“ Minden — azt mondják— folytonos fejlődést követ. Azért vallási véleményeinknek is kell tisztulniok, és tökélyesedniök. A kisded és gyermek gondolkodása nem illik többé a férfikorhoz, sat. — Az illy beszéd csábitó, kivált korunkban , midőn a természettudományok olly bámulatos elöhaladásnak örvendenek. Joggal kö- vetelhelönek látszik valamint a természettudományban, úgy az emberi tudományok, és munkálódás egyéb ágaiban, különösen a vallás dolgában is előrehaladni. Vegyük tehát szorosban szemügyre az elöhaladás követelését. Azt mondom : az elöhaladás követelése a keresztény tanulmányhoz alkalmazva nem egyéb, mint megtagadása a kereszténység alapágazatának, azon tanításnak tudnillik, hogy Krisztus a mennyei Atyának egyszülött fia világra jött, s ebben egyedül azt hirdette, mit az Atyánál látott, s minek tanításával ez ötét megbízta. Ha tudnillik Krisztus az Atyának örök fia, és csak azt tanitolta, mit az Atyánál látott, úgy az ember, ki soha nem volt az Atya tanácsában, és soha nem látta azt, mi Istennél van, hihetőleg nem lesz olly vakmerő, hogy a fiú kinyilatkoztatását javitni akarná. Sőt e kinyilatkoztatás tökéletesítése általában nem is gondolható, mert az, mit a fiú túlvilági saját szem’élésböl tud és hirdet, semmi egyéb, mint az örök, és változhatlan igazság. A keresztény tanításban előrehaladást sürgetni (a mondottak szerint,) any- nyit tesz, mint a kereszténység alapágazatát megtagadni, s Krisztust merő embernek, s tökéletlen és tévedhető tanítónak nyilatkoztatni. Ám tegye ezt, a ki akarja; csak kereszténynek ne nevezze magát; hanem mondja magát becsületesen annak, a mi; tudnillik rationalistának, vagy a- kármi másnak. Azt mondom másodszor : az emberi erőtől származott előrehaladása hit ágazatiban, példanélküli a világtörténetekben. Ellenben, ha az összes, Krisztus előtti és utáni pogány világot tekintjük, kivételnélküli hátralé- pést veszünk észre. Nem sülyedtek-e minden világtürténe- ti népek (mint már fönebb a második fejtegetésben megje-
