A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései

161 hetyke és szemtelen nézetek legyenek a tekintély, melly a sz. Írást értelmezze és az emberiség vallásos hitét irányoz­za?— Távol legyen! Hogyan? a hitetlenség fogja a hitet tájazni ? — De vegyük föl a másik esetet, hogy t. i. kiki maga gondoskodjék, mit talál a sz. Írásban jónak és minő tanfo­galmat képez abból magának. Valóban elszakadva az egy­ház általánosságától , és ez általánosság csalhatlanságában helyzeti hittől ez az egyedül következetes kimenekü­lés. Általában csak két ut vezet mint minden, úgy a ke­resztény igazsághoz is— a tárgyilagos és alanyi. Vagy a Krisztus rendelte és az egyházban folyvást élő a- postolatusra, vagy magunkra kell támaszkodnunk. Az apos- tolatust elvetni, és a hitet még sem hagyni mindenki ked­vére következetlenség és kiállhatlan hiteröszakolás. Ha nincs a sz. Írásnak c s a 1 h a 11 a n megőrzője , és értel­mezője, akkor minden egyesre kell hagyni, hogy mit tart sz. Írásnak, kinek fejtegetésében egyez meg, vagy pedig saját jó­nak látása szerint mit talál jónak? — Föltéve tehát, hogy minden egyes, miután tárgyilag hiteles értelmezés nem létezik, magára van utalva, mit mondunk reá? Kérdjük: hogy illik az emberiségnek tagadhatlan s majd nem kivitelnélküli tehe­tetlenségéhez a vallás dolgában önnön magát vezetni ? Ha az embereket a teremtötöl kapott természeti szelle­mi képességök, és a nekik jutott polgári hivatás szerint tekintjük, nem lehet tagadni, hogy nem önkutatás­ra , hanem hinni vannak utalva. Azért mindenkit magára utalni ellenmond nemünk természeti alkotásának. De ha már minden egyesnek önmagától kell tanácsot kérni, mi fog, és minek kell történni ? Azért az emberek hitre előrendelve mindig megmaradnak. De mivel az egy­ház csalhatlan tanító tekintélyét elvetették, azért emberi tekintélyeknek adták Intőket, készakarva vagy okta­lanul elfogadván azt, mit ezek nekik ajánlanak. Mégis, mint­hogy ezen emberi tekintélyek az Írott ige és annak értelmé­ben , minthogy a keresztény tanczikkelyekben egymással is ellenkeznek, nem tudják, kihez tartsák magokat. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom