A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
147 kereszténység azt feleli : nem ! s mondja : az apostolságban fölállított és utódaikban folytonosan élő tanítói kar h i b á 11 a- n u 1 hirdeti Krisztus igéjét és világosságát. A kalb, kereszténység ezt azért hiszi és állítja, mert erre nézve Krisztus ígéretével bir e szavakban : „Íme én veletek vagyok egész a világ végezeteig.“ És „A p o k o1 ka- p u i nem vesznek erőt az én egyházamo n.“ Továbbá mondja : hogyan lehetne állítani, miszerint Krisztus egész a világ végezetéig megmarad apostol- ságánál, ha ez az ö igéjét és világosságát elveszthetné, vagy valamikor elvesztette volna ? Ellenben : épen mivel ö örökké vele marad, azért marad vele az ő igéje és igazsága is, mellyre nézve ez öt képviseli s melly miatt tőle alapittatott. — Hasonlóképen hogyan lehetne állítani, miszerint a pokol kapui nem vesznek erőt egyházán, ha ezen egyházban az ö igazsága a tévelygésnek meghódulhatna, és világosságnak helyét balvéleinény és babona-hit foglalhatná el ? Ellenben : épen mivel a pokol kapui erőt nem vehetnek egyházán, meg kell benne maradni az igazságnak és sohasem támadhat benne tévelygés, melly képes lenne a lelkeket pokolba szállítani. — A másik ok, miért hiszi és állítja a kath. kereszténység, hogy a benne folytonosan élő apostolság minden időben h i b á 11 a- nu 1 tanította és tanítja Krisztus igéjét, Jézus Krisztus küldetése és megtestesülésének mivoltában alapszik. Azt mondja: lehetséges-e, hogy Isten a világosságot c földre küldötte , Krisztus azt a világnak kinyilatkoztatta és az apostoli testesületnek örök terjesztés végett átadta, s hogy ezen világosság még is az elhomályositás- az eltorzításnak, sőt még a tévelygésnek is áldozatul essék úgy, hogy mindnyájan, kik az apostolokat és Krisztus rendelte apostoli tanitókart hallgatják, és benne fiúi bizalommal hisznek, a Krisztussal megjelent örök i gazságot, és az általa eszközölt örök életet elveszítsék ? — Erősen hiszi a kath. kereszténység, hogy Atya és fiú elleni káromlás volna azt állítani, hogy az Atya szeretett fia által kinyilatkoztatta ugyan olly nagy áldozattal a világnak a világosságot, de azután jó vagy bal sorsra bizta ezen világosságot, és 10*
