A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
119 a hitbeli bátorság megszűnik, mert hiszen, mindnyájan leszabnak a sírboltba, és senki sem tért vissza s bizonyította be tényleg, hogy él. A mi egyedül képes itt megnyugtatni s meggyőzni, az nem elméleti indokok, hanem csak egy megholt s eltemetettnek látása, ki szemeink előtt újra az életre tér. Már pedig ezen egyedül megnyugtatót s meggyőzőt megnyerte az emberiség Krisztusban. 0 meghalt, ke- resztrefeszitöitöl halottnak ismertetett, eltemettetctt, s a sírban Iepecsételtetett ; harmadnapon pedig föltáinadt halottaiból s újra élve megjelent tanítványainak eleinte s ismételve a tizenkettőnek, végre ötszáznál többnek. S miután tanítványai a hallatlant hinni nem akarták, megengedte magát általuk tapintatni , evett, ivott velők, s valódi és testi jelenlétének s föltámadásának minden bizonyságait adta. Sőt annyira meggyőzte őket föltámadásáról, hogy e ténynek valódiságáért késedelem s kivétel nélkül vérüket s életökct ontani készek voltak. Ha tehát Krisztus valóban föltámadt halottaiból, úgy ez által a világot a bajok legnagyobbikától szabadította meg — tudnillik a haláltól, mint a meg- scmmisülésrei lépéstől. Önmagában nyújtotta a föltámadás tettleges bizonyságát, s tettle g megsemmisítette ama gúnyoló szózatot, hogy még senki sem tért vissza a sir öléből. — S ha ennélfogva szilárdon áll az, hogy minden embernek meg kell halni, úgy áll az is , hogy a halál nem tarthatja meg őket, hanem az életnek visszaadni kénytelen ; —1 é- tezik halottak föltámadása. Milly vigasztaló s üdvözítő erő rejlik ebben ! Ha a természet aggodalmasan visszaborzad a haláltól, ha a szív majd megszakad a hátramaradó szeretettektöli elválás miatt, s ha nincs ház az egész földön, hol halál miatti panasz nem hangoznék, akkor megbecsülhetjük a vigaszt, melly e szóban rejlik : „0 föltámadt ;“van föltámadás. S egyedül csak általában föléledés az, mivel Krisztus a halálozékat fültámadása által vigasztalja? — Koránsem egyedül föléledés , hanem áthelyezés a mennybe, s ki- mondhatlan boldogitás az, mit nekik Ígért, s mit ismét tettlegesen bebizonyított. Hogy tudnillik lássák, hol lcend
