A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Előszó
à IX lóval lehelne a dologban czélszerüen eljárni ? Nincs nehezebb föladat, mint a ferde irányú neveléssel liözlölt , s már az ártatlan szivekbe oltott hibás elveknek, és az ebből származó vallástalanságnak és erkölcsi könnyelműségnek gátul vetni ; és mennyivel nehezebb ez honunkban, hol azoneszközök nélkül is szűkölködünk , mellyekkel az előbbre haladott külföld nagy számmal bővelkedik. A jó szellemű könyveket értjük. Hisz csaknem egyedül ezek azon csatorna, melly által a tiszta forráshoz vezettetünk ; ezek azon kormányrúd, mellyel irányt vehetni a sötétségben világosságot derítő fénytoronyhoz, és igy a biztos révparthoz is. Honunkban, hol az irodalom termékei inkább gyönyörélvezetnek áldoznák, komoly vizsgálódást és a dologba mélyebb behatást igénylő,• de épen csak ezáltal az igazsághoz vezérlő tárgyak kevesebb figyelemre méllattatván kifejtésök elhanyagoltalik, és ha ki volnának is fejtve, olvasásuk elmulasztónk, sőt haszontalan idövesztésnek lartatik. Boldog isten! pedig épen e tárgyak, mellyek imigy mintegy meg- vetletnek, az élet főtárgyai! A religioi igazságok megfejtését magában foglaló könyv, elöleges balvéleményeknél fogva, különösen az ifjúság által gúnyosan elvetlelik; mit néha az igazságok méltóságát és szentségét sértő elménczségek is szoktak kisérni. Ez forgott szemünk előtt, midőn a tudós Hirscher : „Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései‘‘ czimü munkáját irodalmunkba átültetvén, sok egyéb jelesnek mellöztével, Munkálataink ez évi folyamába tűztük. Egyik osztályrésze ugyan az emberi gyarlóságnak — hibába , tévedésbe esni ; de annál nagyobb a kötelesség, az igazság után törekedni, minél bizonyosabbak vagyunk e gyengeségünkről, Mert hisz Isten minden ember lelkét jeles tehetségekkel megajándékozta. Adott elmét, mellyel megismerje az igazat ; adott szivet, melly érezze a szépet ; adott akaratot, melly vágyjék a jó után. Az igazság megismerése lelkűnkbe öntve, a jónak vágya lelkűnkbe oltva — mindkettő természettörvénynyé avatva. Lehetetlen tehát, hogy valaki az ellenkezőben sokáig maradhasson; lehelten, hogy az igazság útját nem ismervén örök tévedésben járjon ; lehelten, hogy az erény szépségétől nem érdekeltelvén a bűn rútságában fetrengjen ; lehetlen, hogy az erényt — az egyetlen jót, az egyetlen kincset megszerezni elmulasztván gonosz hajlandóságoknak áldozzák, mig végre maga essék áldozatul azoknak. Valóban csak az cselekedhetni a természetnek ezen rende ellen, ki léikismerelének sugallatit elnyomva, hangos szavára nem ébred, ébredni nem akar ; ki saját emberi méltóságát és fönségét — melly lelkének érintett isteni szikráiban vagyon, és melly öt egyedül emeli az oktalan állat fölébe —
