A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései

TIZEDIK FEJTED ETES.

Krisztus müvéről vonatkozólag a világ bűnére.

(Folytatás.)

II. Krisztusnak megszentelő munkálkodása.

Az eddigiekből láttuk, mikép Jézus mint egyszülötte az Atyának, Isten báránya, melly elveszi a világ bűneit. De mit használ végre az elkövetett bűnök bocsánata, ha maga a bünforrás nincs bedugva, s folyvást kiárad ? Igen, hogyan nyughatik, daczára Jézus áídozathalálá- nak, Isten tetszése s malasztja az emberiségen, hogyha az megromolva szellemére s szivére nézve, megmarad romlottságában , s szünet nélkül romlottságot munkál ? A világ kiengeszteltetésével tehát a világ megszentelésének; mint hasonlón lényeges pontnak, kell összekapcsolva lenni. S csakugyan Krisztus müve nem egyedül bünengesztelö, hanem egyszersmind megengesztelö is, azaz ollyan, melly az ember szellemét, szivét s akaratát ujjáteremti. — Hogyan?

a) Az ember nem jobb, nem lehet jobb, mint minő az ö ismerete. Hogy tehát jólegyen szive s élete, mindenek előtt ismeretének szükség ollyannak lenni, azaz szükséges: hogy a valódi jó mint szeretetének s ipar kodásának eszménye lebegjen szemei előtt. Az első tehát, mit