A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
91 s büntető igazságossága illy borzasztón s lélekrázón ábrázol- tatik ; más részről 2) azon sajátsággal bir, hogy egyszersmind Isten végetlen kegye s irgalmának legelraga- dóbb hirdetése. Ha a büntetés végbevitetik a b ü n ö s emberiségen, ebben föltűnik ugyan Isten sérthetlen szentsége, de hol maradt végetlen szeretetének nyilvánítása ? — Máskép van ez most, midőn a büntetést az egyszülött fiú szenvedi. Most az emberiség büntetlen marad, s a büntetésnek a fiúi bíináldozata általi elengedtetósében a szentnek büntető igazságossága mellett, egyszersmind a bocsánatteljesnek kegyelmét is látja. De többet is Iát : látja, miszerint a büntetés elengedése nem csupán a kegyelem egy szócskája, melly a kegyelmczönek semmibe sem kerül, hanem hogy egy a legnagyobb áldozatokkal gyakorolt irgalmasságnak müve. Az ember ugyanis büntetlen marad, hanem büntetlensége a büntetést elengedönek a forrón szeretett fiú halálra adásába kerül. Mi volna már a világon mi a bűnöst inkább megragadná, mint az Isten részéről olly áldozattal egybekötött kegyelmeztetés ! — Se szerint Isten egyszülött fiának érettünk szenvedett halálában hasonló végetlen nagyságban tűnik föl Isten szentsége s irgalmassága : mind kettő hasonlón megrázkódtatva megragadja az emberi kebelt. E tényben egymásba hat e kettő, egymást viszonyosán megdicsöitvén. S ez az oka, miért mondtam: hogy Isten czélja, tudnillik a maga végetlen szentségét s igazságosságát az ég s föld előtt kitüntetni s tényleg bebizonyítani, dicsöségteljesb mértékben eléretik az által, hogy az emberiség biineérti büntetés, az emberiség helyett a fiúra szabatik. Sz. Pál az isteni gazdásza- tot, mellynél fogva a bűnös emberiségnek a fiúra szabott büntetésében az isteni igazságosság s irgalmasság legdicsösé- gesb összefüggésben tűnik fül, e szavakkal fejezi ki: „Isten Jézust engesztelő áldozatnak rendelte, az ö vérében való hit által igazságosságának megmutatására az előbbi bűnök megbocsátásáért“1) ') Rom. 3, 25.
