Hepp, Johann : Keresztény egyháztörténet a magyar ifjuság számára (Pest, Trattner és Károlyi, 1847)

Első időszak. Krisztuss Jézustól nagy Konstantin első keresztény császárig 1-312

76

hitbeni neveltetéséről gondoskodnak. A keresztelést a püspök vagy más pap végezte, és egyedül a szükség esetében szolgáltathatták ki azt az avatlanok is. Némellyek attól tartván, nehogy a keresztségben nyert malasztot korán elveszítsék, a keresztség fölvételét éltök végére halaszták. Kitűnő ünnepélylyel ment véghez pedig a tanítványoknak husvét, pünköst és vizkereszt ünnepén történt kereszteltetésök. — Keresztség után a püspök kezeit tette rá az újon megkereszteltekre, azután megkenvén őket olajjal a szent keresztjeiét nyomta rájok, hogy a Szentlelket vegyék. Ezt bérmálásnak, vagyis a hitben való megerősítésnek nevezték. — A ki hitetlen, vagy erkölcstelen élete által magát méltatlanná tévé arra, hogy az egyház tagja legyen, vagy a ki az üldözések kínai közt hitét megtagadta, vagy a szent könyveket elégetés végett a pogányoknak átadta, ez az egyházból kizáratott. Az eféle méltatlan tagoknak az egy- házbóli kizáratásuk már az apostolok idejében is divatozott. Csak igen szigorú biin- bánás után vétettek be ismét és bocsáttattak a szent vacsorához. Ez gyakran csak a halálos ágyon történt meg, sőt sokan ismételt nagy bűnök miatt még a halálos ágyon sem